Nekrológ

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Danyek Gyula Tamás 2017. december 18-án, életének 76. évében elhunyt.

Szórásos temetése 2018. január 16-án, 13.45 órakor lesz a Budapest – Kelenföld Szent Gellért Plébánia urnatemetőjében.
Cím: 1115 Budapest, Bartók Béla út 149.

A szertartáson kérjük, csak egy szál virággal emlékezzünk.

 

 

1942-ben született Újpesten. Középiskolai tanulmányait az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban 1961-ben fejezte be kitűnő eredménnyel. 1961 és 1966 között a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán folytatott tanulmányokat, ahol erősáramú villamosmérnöki diplomát szerzett. Mint a Villamosenergiaipari Kutató Intézet ösztöndíjasa, a Nagyteljesítményű Laboratóriumban vizsgálómérnökként kezdte a tevékenységét. Középfeszültségű szakaszolókapcsolókkal, biztosítós kapcsolókkal, de a középfeszültségű hálózat szinte valamennyi készülékének vizsgálatával foglalkozott, majd jelentős részt vállalt a szakaszolók, szakaszolókapcsolók, oszlopkapcsolók, majd utóbb a biztosítós szakaszolókapcsolók hazai szabványainak kidolgozásában. 1974-től részt vett a 750 kV-os távvezetékek szerelvényeinek zárlatbiztossági vizsgálataiban és a szerelvények végleges formájának kialakításában.

1969-ben kezdett el foglalkozni a középfeszültségű hálózatok soros rezonanciás problémáival. A témához kapcsolódóan rezonanciavédelmi automatikát, új típusú ívoltószabályozási gyakorlatot, illetve ehhez számítógépes mérő- és ívoltószabályozó eszközöket fejlesztett ki. Jelentős szerepet vállalt a fokozatmentes ívoltótekercsek (ZTC) hazai bevezetésében. 1978-ban a Nürnberg-Erlangen-i Műegyetem Elektrotechnikai Tanszékén ösztöndíjas volt. 1978-tól 10 éven keresztül foglalkozott a hazai bányahálózatok csillagpontkezelésével, ahol javaslata alapján - új megoldású - földeletlen, ill. földzárlatkompenzációval kombinált hosszúföldelést vezettek be több bánya- és ipartelepi hálózaton. Részt vett az új csillagpontföldeléshez kapcsolódó automatikák és zérussorrendű védelmek kifejlesztésében, illetve maga is készített ilyen készülékeket. „Új módszerek és eszközök a középfeszültségű csillagpontföldelésben” tárgyú kandidátusi disszertációját 1984-ben védte meg.

1989-tól az ELMŰ Vizsgálóállomásán folytatta tevékenységét, ahol a Vizsgálóállomás számítógépes méréstechnikai fejlesztésének koncepcionális kialakításán dolgozott. Ezzel párhuzamosan az ELMŰ Rt. új közép- és nagyfeszültségű, lég- és gázszigetelésű kapcsolókészülékeinek (ring-main-unit) műszaki specifikációival, minőségi átvételével, ívállósági problémákkal, az ELMŰ Katalógus rendszerének számítógépre viteli lehetőségének kidolgozásával, ennek részbeni megvalósításával, valamint a Vizsgálóállomás akkreditálásával kapcsolatos méréstechnikai problémákkal, majd elektromágneses kompatibilitási és minőségügyi kérdésekkel foglalkozott. Kezdeményező szerepet vállalt a hazai 20 kV-os csillagpontkezelés problematikus területein adódó feladatok megoldásában, különös tekintettel az ívoltószabályozás és a szelektív földzárlatvédelem akkor újnak számító – számítógép-bázisú - lehetőségeinek hazai megvalósításában. A Vizsgálóállomás bezárása után tudományos főmunkatársként folytatta szakértői munkáját egészen nyugdíjazásáig.

Egyéni és társszerzőként több mint 45 magyar és idegen nyelvű publikációja és tanulmánya készült, hazai és külföldi konferenciákon számos előadás fűződik nevéhez. Az Elektrotechnika folyóiratban megjelent cikkei közül a Magyar Elektrotechnikai Egyesület kettőt Nívó díjjal jutalmazott. A MEE-nek 1975 óta volt tagja, szakmai munkáját az egyesület 2003-ban Déri díjjal ismerte el.

Nyugdíjasként még évekig szakértői munkát végzett több szakterületen.

Kollégái mellett felesége, fiai és családjaik valamint imádott unokái gyászolják.