Elektrotechnika - előszó

Kedves Olvasó!

Sok szeretettel köszöntöm a Szakmai Tudományos Bizottság nevében! Nagy öröm számunkra, hogy az Elektrotechnika 2021-es 5. lapszámát a Bizottság koordinálhatja, és lehetőségünk nyílik a figyelmet ráirányítani a tudományra. Adódik a kérdés, hogy mi is a tudomány? A tudomány egyidős az emberiséggel, hiszen a minket körülvevő világ megismerését, leírását tűzte ki célul. Ha ezt bárki által megismételhető módon tudjuk körbeírni, ugyanarra a megállapításra jutva, már tudományos eredményről beszélhetünk. Azonban, ahogy a minket körülvevő világ is folyamatosan változik, annak a leírása, azaz a tudomány is változik, megújul, formálódik. Napjainkban talán a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy a rendelkezésre álló széles ismeretanyag, információrengeteg közül miből merítsünk, mit merjünk megalapozott, „tudományos” kinyilatkoztatásként elfogadni. Egyúttal, amit látunk, hallunk, olvasunk, azt mások felé közvetíteni, valamint befogadni legyünk képesek. Ahogy a 125 éve született Öveges Professzor mondaná: „Aki nem tudja elmondani azt, amit tud, úgy, hogy egy utcaseprő is megértse, az maga sem érti igazán.” A kulcsszó talán a közérthető tudomány eszménye lehet, azaz az egyre inkább fejlődő, bonyolultabbá váló világ működését úgy leírni, hogy az annak eredményeit haszonélvező bármelyik ember is megértse: ez azonban több, mint kihívás. Kihívás ez a rohamos fejlődés miatt, valamint a műszaki tudományok egyre csökkenő népszerűsége miatt is. Engedjék meg, hogy részrehajló legyek, és a műszaki, elsősorban elektrotechnikai tudományterületekre koncentráljak. Ahogy a felsőoktatásban, úgy a középiskolai szakember képzésben is nehézséget okoz az utánpótlás biztosítása. A pályakezdőket, pályán lévőket szinte azonnal elkapkodják, a jelentkezők száma pedig folyamatosan csökken. A tudomány nem népszerű vagy talán nehéz? Nem hiszem, hogy összemérhető nehézség szerint egyik vagy másik tudományterület, a kiválasztott úton mindenkinek magának kell végigmenni, amiben persze lehet, sőt kell segítséget nyújtani. Egyúttal dolgoznunk kell azon, hogy a műszaki tudományok presztízsét, közmegítélését az őt megillető helyre tudjuk juttatni, legalábbis mindent elkövetni ennek érdekében. Számunkra ez magától értetődő, ezért műveljük ezt a területet, azonban egy „kívülálló” számára, aki még nem ismeri, riasztó is lehet.

Ezt szerettük volna az aktuális lapszámban cáfolni és megmutatni annak szépségét: az elektrotechnika roppant széles spektrumáról egy kis kivonatot adni, hogy a leginkább reprezentatív témák megjelenhessenek, ahogy az oldalszám engedi. Megjelenik a szakma „kétkezi” képviselője, ahogy az MTA Elektrotechnikai Tudományos Bizottságának beszámolója, vagy további, számos terület aktuális, kurrens témája. Zárásként pedig az iparág, a szakma jeles képviselői osztanak meg néhány gondolatot, útravalóul.

Mi is ez az útravaló? Anélkül, hogy lelőném a cikkekben olvasható üzeneteket, nem árulok el nagy titkot: mi, akik ezeket a sorokat olvassuk, azért tesszük, mert szeretjük ezt a szakmát, megtaláljuk benne a szépséget, a motivációt, hogy nap-nap után újra megújuljunk, felbosszantson egy-egy probléma, vagy kétségbeessünk a megoldás után kutatva, majd másnap újra belevessük magunkat. Hiszek benne, hogy ez a közösség, ez a szakmai erő példaként szolgálhat a következő generációk számára, egyúttal felelősségünk, a Szakmai Tudományos Bizottság felelőssége is, hogy a szakma iránti elköteleződést, annak szépségét és kihívásait tovább vigyük, megismertessük másokkal. A bizottság az első időszaki mandátumának félidejéhez közeledve több olyan területen tett vagy tervez lépéseket tenni, ami ezen – a talán soha be nem teljesíthető – célnak az elérése felé mutat. Addig is azt kérem a kedves olvasótól, írja meg nekünk (vokony@mee.hu), miért választotta ezt a szakmát, és ma pályakezdőként hogy döntene?

Dr. Vokony István
Szakmai Tudományos Bizottság