2021. évi díjazottak
Elektrotechnika Nagydíj
Almási Sándor
1946-ban Újpesten született. A BME Villamosmérnöki Karán 1971-ben diplomázott. Mérnöki tevékenységét a Budapesti Elektromos Műveknél a főváros köz- és díszvilágításának üzemeltetésével, tervezésével kezdte. Tevékeny részese volt az első hazai, nagynyomású nátriumlámpás közvilágítás kísérleteinek. Erről hazai és külföldi konferenciákon előadást tartott, szaklapokban beszámolt. A Margit híd köz- és díszvilágításának országos tervpályázatán 1975-ben első díjat nyert. 1977–1983-ig az ÉVITERV irányító tervezője. Kubában, a VIT-re készülő Havanna díszvilágításainak terveit is ő készítette. 1983-tól a TUNGSRAM-Schréder Zrt. igazgatóhelyettese, majd 2001-től a 2006. évi nyugdíjazásáig, a vezérigazgatója. Irányítása alatt ez a cég a hazai közvilágítási lámpatestpiac vezetője lett. Nyugdíjasként 2007-től 2019-ig a vállalat igazgatóságának elnöke volt. Fő foglalkozása mellett a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán 1987-től 1999-ig a „lámpatestek” tárgyat oktatta. 1971-től tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. Az első években a Világítástechnikai Szakosztály (ma: Világítástechnikai Társaság) Közvilágítási Munkabizottságában és Közlekedésvilágítási Munkabizottságában dolgozott. 1990-től a Világítási Eszközök Munkabizottságának vezetője. 1996- ban Urbanek-, 2005-ben Kandó-díjban részesült. 1997-től aktív tagja, 2006-tól 2012-ig elnöke volt a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Ellenőrző Bizottságának. Ez évek alatti munkája elismeréseként 2013-ban Bláthy-díjat kapott. Több választási cikluson át elnökségi tagja volt a MEE Világítástechnikai Társaságnak. Számos hazai és nemzetközi világítástechnikai rendezvényt szervezett. Ezek közül a legnagyobb jelentőségűek voltak a Visegrádi Országok „LUMEN V4” konferenciái. A Világítástechnikai Társaságért végzett munkájáért 2013-ban Pollich-díjat kapott. A Nemzetközi Világítástechnikai Társaságban (CIE) 1990-től 2010-ig hazánk képviseletében dolgozott. E társaság által kiadott, több nemzetközi világítási ajánlás társszerzője. Kiemelkedően eredményes szakmai tevékenységéért 2015-ben megkapta a Nemzetgazdasági Minisztérium Eötvös Lóránd Elismerő Oklevelét.
Zipernowsky díj
Görgey Péter
Budapesten született 1954-ben. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Energetikai Informatika Szakosztály elnöke (2010 – 2016), majd alelnöke (2016-...). A MEE éves Védelmi és Irányítástechnikai Fórumainak társszervezője. 1977-ben végzett a BME Villamosmérnöki Karának Erősáramú szakán. Az LRI-nél részt vett a Ferihegyi repülőtér villamosenergia rendszere telemechanikai rendszerének tervezésében és létesítésében, továbbá irányította a repülőtér alap és vészüzemi energiaellátását. Az OVIT-nál különféle beosztásokban koordinálta az alaphálózati alállomási számítógépes ember/gép kapcsolat és alállomási irányítástechnika elvi alapjainak kidolgozását, majd megvalósítását, a mezőorientált alállomási irányítástechnika alaphálózati meghonosítását, az alállomási távkezelés elvi alapjainak kidolgozását és a távkezelés gyakorlati megvalósítását. Az OVITnál a Központi Szakszolgálati Üzem alapító vezetője volt. Később helyettes üzletigazgatói, majd törzskari főmérnöki pozíciót töltött be. Számos szakcikk szerzője, a MEE különféle rendezvényeinek rendszeres előadója. A villamosenergia-rendszer kiberbiztonságának erősítését célzó SeConSys együttműködés alapító társmentora, a kiberbiztonsági kézikönyv szerkesztője és egyik szerzője. Egyesületi és szakosztályi tevékenységéért 2001-ben Csáki-Díjban, egyesületi és szakmai tevékenységéért 2014-ben Bláthy-díjban részesült.
Déri díj
Rajkai Ferenc
1957-ben született Szekszárdon. Apai örökség a mérnöki elkötelezettség, pályaválasztási orientáció volt gépészmérnök édesapja tervezői életpályája, attól egy kis iránymódosítással a villamosmérnöki pálya. 1982-ben a BME-n villamosmérnökként diplomázott, első munkahelye az Általános Épülettervező Vállalat. A tervezői jogosultság megszerzése után 1988-ban vezető tervezői jogosultságot is kapott. 1989-től megbízott osztályvezetőként dolgozott. 1989-ben szaküzemmérnöki diplomát szerzett Világítástechnika tárgykörben. 1991 óta a Hungaroproject Mérnökiroda Kft. résztulajdonosa. Részt vesz az MMK mérnöki továbbképzési programjában 2015. évtől kezdődően Világítástechnika és Tűzvédelem témakörben tart továbbképzéseket, állítja össze ennek tananyagát. A MEE és az MMK szervezeteiben részese a Villámvédelem és a Tűzvédelem témakörben folyó szakmai munkának. Az Óbuda Egyetem a „Villamos tervezés” tárgy jegyzetének társszerzője. Villamos szakmai kiadványokban és az MMK FAP pályázatán is lektorként közreműködött. A tervezés mellett a MOME Építészeti Intézetében másod- és harmadéves építész hallgatóknak Épületvillamosságot tanít, elkötelezve azért, hogy a villamos szakmai ismereteket más társszakmák is megismerjék. Közreműködik a MEE Világítástechnikai Társaság, a MEE Tűzvédelmi munkabizottság, a MEE Érintésvédelmi munkabizottság, a MMK Elektrotechnikai Tagozat, OTSZ-TvMI bizottság és az MMK Elektrotechnikai Tagozat Villámvédelmi bizottság munkájában. Eddigi elismerései: MEE Verebély-díj - 2015; MEEVTT Pollich János-díj - 2015; MMK Év Mérnöke (mérnöki létesítmény) Aranygyűrű-díj - 2018
Bláthy díj
Karacsi Márk
1985-ben Budapesten született. 2009-ben villamosmérnöki, majd 2014-ben okleveles villamosmérnöki diplomát szerzett az Óbudai Egyetemen kiváló minősítéssel. Első munkahelye az ABB Mérnöki Kft. volt, ahol nagyfelszültségű készülékek értékesítésével foglalkozott. Következő munkahelyein kezdett foglalkozni az okosmérés, illetve az energiahatékonyság témakörével. Sikeres energetikai auditori szakvizsgáját követően számos energiahatékonysági beruházási projektet és auditálási folyamatot vezetett. 2014 óta az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán villamosmérnöki karának oktatója. Szakterületei az elosztott villamos energiatermelés, a megújuló energiák, valamint a kiserőművek. A hazai egyetemi oktatás mellett több ízben járt külföldi egyetemen meghívott oktatóként megújuló energia témakörben (Kairo, Tel-Aviv). 2018-ban okleveles közgazdász szakképzettséget szerzett, valamint megkezdte doktori iskolai tanulmányait is, mely kereteken belül rendszeresen publikál. 2007 óta aktív tagja a MEE-nek, azonban már tagsága előtt is segédkezett egyetemistaként a vándorgyűlések lebonyolításában. 2016-tól a mai napig az Energetikai Informatika Szakosztály titkára és vezetőségi tagja, valamint több MUBI tevékenységében is részt vett. Regnálása alatt az EISZ az egyik legtöbb rendezvényt lebonyolító szervezeti egységévé nőtte ki magát. Több piaci szereplő és a MEE között kötött kutatás-fejlesztési szerződés létrejöttét is elősegítette. Nevéhez fűződik több jelenleg is sikeresen működő energetikai vállalkozás alapítása mind energetikusi szolgáltatói területen, mind pedig villamosenergia- termelési területen.
Szedenik Norbert
1958-ban született Sopronban. Középiskolai tanulmányait Sopronban a Széchenyi István Gimnáziumban, az egyetemit a BME Villamosmérnöki Karán végezte. Erősáramú diplomáját 1981-ben, erősáramú szakmérnöki diplomáját 1985-ben, egyetemi doktori diplomáját 1987-ben védte meg a BME-n. 1981-ben a Hajtóművek és Festőberendezések gyárában kezdett fejlesztőmérnökként dolgozni, ahol az elektrosztatikus por- és festékszórók fejlesztése volt a feladata. 1986-tól a BME Nagyfeszültségű Technika Tanszékén egyetemi tanársegéd, 1989-től egyetemi adjunktus, 2011-től tiszteletbeli egyetemi docens. Oktatási és kutatási területei: villámvédelem, túlfeszültség-védelem, elektromágneses kompatibilitás, ipari elektrosztatika, nagyfeszültségű technika, szigeteléstechnika. Ezeken a területeken évtizedek óta részt vesz és különböző tisztségeket tölt be különböző nemzetközi és hazai szakmai szervezetekben (IEC, CENELEC, ICLP, IAEA, UNIDO, MEE, MSZT). Jelentős szerepet vállal a nemzetközi és hazai villámvédelmi és elektrosztatikai szabványosítási munkában. Ezekben a témákban rendszeresen jelennek meg publikációi, mind angol, mind magyar nyelven. A szakma meghatározó konferenciáin előadásokkal vesz részt. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben a villámvédelmi munkabizottság vezetője, és aktívan részt vesz az egyesület által szervezett villámvédelmi képzésekben, a szükséges jegyzetek kidolgozásában. A MEE vezető oktatója, szakértője. 2014-ben Straub-díjat kapott.
Kandó díj
Borsody Zoltán
1951-ben született Szirmabesenyőn. Tanulmányait a miskolci Bláthy Ottó Villamosenergia-ipari Technikumban, utána a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. 1975-ben védte meg villamosmérnöki diplomáját. 1985-ben energetikai szakmérnök képesítést szerzett. 1975-től nyugdíjba vonulásáig az ÉMÁSZ-nál dolgozott. Kezdő mérnökként, majd 1988-tól Védelem-automatika osztályvezetőként a hálózatok, alállomási berendezések védelem-automatika rendszerének üzemeltetése, fejlesztése volt a feladata. A VEIKI, VKI, KKMF-nél készülék fejlesztésekben, illetve szabványok kidolgozásában vett részt. 1992-ben Irányítástechnikai Osztály létrehozásával és vezetésével bízták meg. Nagyobb projektek: informatikai adatátviteli hálózat kiépítése, URH rádiórendszer korszerűsítése, távműködtethető oszlopkapcsolók, automatika funkciók telemechanikába integrálása, optikai távközlő hálózat létesítése, az MVM-mel az ÜRIK, VETÁREF projektek. 1999-től Méréstechnikai osztályvezető. Feladata az elszámolási mérési rendszer üzemeltetése mellett a digitális fogyasztásmérők alkalmazásának bevezetése, távleolvasó rendszer megvalósítása volt. 1979-től tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. Tagja volt a Mérnöki Kamarának. 1982-től előadásokat tartott Felsőfokú Energetikusi tanfolyamokon. 1991-2019 között a Miskolci Egyetemen óraadóként, majd adjunktusként oktatott és kutatásokban vett részt az Elektrotechnikai- Elektronikai Tanszéken. Szakdolgozat, diplomamunka tervezésvezetőként, bírálóként, záróvizsga bizottsági tagként segítette a villamosmérnök képzést. Az ÉMÁSZ Rt.-nél jelentős számú K+F tanulmánynak volt társszerzője, illetve team vezetője. Számos újítása volt. 6 alkalommal nyerte el a Kiváló Ifjú Mérnök kitüntetést. Munkájáért Kiváló Dolgozó kitüntetést és Áramszolgáltatásért emlékérmet kapott.
Turi Ádám
1979-ben született Zalaegerszegen. Szakközépiskolai tanulmányait a Széchenyi István Műszaki Szakközépiskolában végezte, ahol épületvillamos technikus lett. 2004-ben a PTE Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Karon villamosmérnöki, majd 2009-ben a BMF Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karon világítástechnikai szakmérnöki diplomát szerzett. 2001-ben kezdett dolgozni a Metamorf’90 Kft.-nél, mint előkészítő mérnök. A következő munkahelye a Sámavill Kft. volt, ahol KÖF/KIF tervezőként dolgozott. Budapestre történő költözése után az SMG-SISU Kft.-nél helyezkedett el mint épületvillamos tervező, melyet a MÁV Zrt. Műszaki Tervezési Osztálya követett. Tervezési munkái főleg középületek, ipari létesítmények közül kerülnek ki. Az Egészségügyi létesítmények tervezési segédlet társszerzője. 2004 óta tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek.
Samu József
1952.01.23-án született Győrben. A Győri Gárdonyi úti Szakközépiskolában 1970-ben érettségizett, ahol villanyszerelő szakmát, majd 1975-ben ugyanitt villamosenergia- ipari technikusi oklevelet szerzett. Érettségi után az ÉDÁSZ Vállalat Győri Üzemigazgatóság „B” típusú mérőállomásán helyezkedett el villanyszerelőként. 1975-ben az MVM által meghirdetett Szakma Ifjú Mestere iparági országos versenyen 3-ik helyezést ért el. 1975-85 között a mérőállomás csoportjának vezetésével bízták meg. Ezen időszak alatt villamos műkezelői, ÉVF, EBF, VVF szakképesítéseket szerzett. 1985-től 1991-ig a Győri Üzemigazgatóság személyzeti vezetői teendőit látta el, miközben 3 éven át a győri tanműhely vezetése is a feladatai közé tartozott. 1988-89-ben az Ipari Vezetőképző Intézet szervezésében Személyügyi szakképesítő oklevelet szerzett. Az 1991. évi őszi szervezet fejlesztést követően az üzletigazgatóság Munkaerőgazdálkodási Osztályán csoportvezetői feladatokat látott el. 1998-ban az Üzletigazgatóságok megszűnésével az Rt. Személyügyi Osztály oktatási szekciójához került főmunkatársnak. Ezt követően 2001-től nyugdíjazásáig az Rt. szociális ellátási csoportjának vezetésével bízták meg. 2000-ben a Pécsi Egyetem Felnőtt Képzési Intézeténél Főiskolai Oklevelet szerzett Személyügyi Szervező szakon. A MEE-nek 1976 óta tagja. A személyzeti és személyügyi munka során folyamatosan végez oktatásszervezést, 2010 óta a MEE Győri szervezet oktatásszervezőjeként és vezetőségi tagjaként támogatja a szervezet munkáját.
Várfalvi Ferenc
1961-ben született Nagykanizsán. 1985-ben szerzett villamos mérnöki diplomát a BME Villamosmérnöki Karán, majd pár éven belül közgazdasági végzettséget a Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetemen. Pályakezdőként a DÉDÁSZ Vállalat Nagykanizsai Igazgatóságán – azóta is egyetlen munkahelyén – helyezkedett el. Mint akkoriban minden kezdő mérnök, ő is tervezőként kezdett, majd a hét hónapos katonai szolgálatot követően a Vidéki Kirendeltségen kezdett el hálózat üzemeltetéssel foglalkozni. Ettől az időtől kezdve munkája szorosan kapcsolódott a villamos hálózatokhoz, illetve az azt üzemeltető emberekhez. 1993-tól kezdve vezetői pozíciókat töltött be a Nagykanizsai kirendeltségeken, Letenyei üzemben, Kaposvári régióban. Jelenleg az EON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt. Nagykanizsai Áramhálózati üzemét vezeti. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1989 óta tagja, 1996 óta a Nagykanizsai területi szervezet elnöke. Részt vesz a szervezet szakmai munkájában (Kára 120/6 kV-os alállomás felélesztése, Kanizsa Sörgyár KÖF hálózata, Kanizsa város közvilágítása). Szervezője a MEE 100 éves centenárium Nagykanizsai rendezvényeinek. Aktívan részt vesz a MEE helyi oktatási tevékenységében, tanfolyamok szervezésében, lebonyolításában. Elnöksége óta – a 2020-as évet kivéve – kezdeményezője és szervezője minden évben legalább egy olyan szakmai kirándulásnak, ahol a tartalmas program mellett kiemelten figyel a már nyugdíjas tagság bevonására, részvételére. Támogatásával működik évekig a ZALAVILL társaság, amely a zalai faluvillamosításban részt vevők számára biztosította a találkozás lehetőségét, az iparág ezen hősi korszakában keletkezett emlékek megőrzését. A szakmában eltöltött 35 éve alatt mindig fontosnak tartotta, hogy a múlt értékeit megőrizze, azokat átmentve a fiatal generációnak átadja.
MEE Életpálya-elismerés
Bodnár Zoltán
1949-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Viss községben született. Középiskolai tanulmányait a miskolci Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban végezte. A technikum elvégzése után az akkor megalakuló ÉMÁSZ Sárospataki Üzemigazgatóság dolgozója lett, üzemviteli és kirendeltségi műszaki munkakörökben tevékenykedett. 1973-ban Miskolcon az ÉMÁSZ Központba, a KDSZ-be került mint diszpécser, majd üzem-előkészítő, végül üzemzavar- értékelő munkakörökben dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Közben felsőfokú energetikus végzettséget szerzett, és több, a munkaköréhez kapcsolódó egyéb szakmai továbbképzésen vett részt. Kitüntetései: Több szakmai elismerésben részesült, többek között iparági és vállalat kiváló dolgozója, valamint az „Áramszolgáltatásért” kitüntetést kapott. 1968-tól – munkába lépése időpontjától – a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja. Az egyesület keretében több, a munkaköréhez kapcsolódó tanulmány készítésében működött közre, így az ÉMÁSZ telemechanikai fejlesztésével összefüggésben is. Több vezetőségválasztási cikluson keresztül az ÉMÁSZ központ MEE-csoportjának vezetőjeként vett részt az egyesület munkájában, ahol jelenleg a nyugdíjas csoporttagok szervezésével foglalkozik. 2013-ban Kandó-díjban részesült.
Petrikovicsné Asbóth Zsuzsanna
1975-1982-ig a 32 tagegyesületet egyesítő Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségében az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületben, majd 1979-1982. jan. között a Közlekedéstudományi Egyesületben dolgozott különféle szakmai területeken. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben 1982. február 2-től, az új Titkárság megalakulásától számított 28 éven át szervezte az egyesületi életet, majd a nyugdíjazása utáni több mint 5 évig, 2014 végéig a MEE Világítástechnikai Társaság irodavezetője lett. 27 MEE-ben eltöltött év alatt számtalan konferencia, vándorgyűlés szervezésében segítette a szakmai szervezőbizottság munkáját, szervezte az Egyesület külföldi kapcsolatait, a külföldi partnerek és a magyar szakemberek bel- és külföldi látogatásait. A minőségbiztosítási rendszerek bevezetése után a MEE minőségbiztosítási vezetője lett. Az Alapítvány az Idős Nyugdíjas Villamosmérnökökért munkájába előszőr önkéntes segítőként, mint kuratóriumi tag kapcsolódott be, Dr. Friedrich Márta után 2019-től az Alapítvány képviselőjeként átvette az Alapítvánnyal kapcsolatos feladatok teljes körű intézését. Kitüntetések, elismerések. MTESZ Főtitkári Dicséret
Dr. Halász Sándor
1934-ben született Moszkvában. Kitüntetéses diplomát kapott 1957-ben a leningrádi Műszaki Egyetemen. Tudományos fokozatai: műszaki tudomány kandidátusa (1968), műszaki tudomány doktora (1983). Oktatói tevékenysége 1959-ben kezdődött, egyetemi tanár 1985- 2004 között, majd Professzor Emeritus. Tudományos képzésben betöltött kiemelkedő szerepe: vezetésével 4 fő szerezte meg a kandidátusi címet (ebből 3 fő külföldi), 4 fő egyetemi doktori fokozatot és 1 fő PhD fokozatot. Tudományos területei az egyenáramú és váltakozó-áramú villamos hajtások szabályozása; impulzus szélesség modulációs inverterek vizsgálata; villamos gépek tranziens üzemének vizsgálata. Kutatóintézeti tevékenységet végzett az MTA SZTAKI-nál tudományos tanácsadóként 1968-1975 között. Ipari tevékenységei között magáról a TRANSVILL-VILATI (1957-1959) tervező mérnöki; a VILATI (1959-1969) félállású tervező mérnöki és a Ganz Ansaldo (1994-1995) félállású szakértői pozíciókat emeli ki. 1977 óta a MEE tagja. MEE szponzorosával létrejött PEMC konferenciák szervezésében és levezetésében aktív szerepet vállalt és legalább egy előadást tartott. Aktívan vesz részt a Villamos Gép, Készülék és Berendezés Szakosztály munkájában. Publikációinak száma, több mint 180 cikk, 15 könyv, könyvrészlet és egyetemi jegyzet. Nemzetközi tudományos területeken betöltött tisztségei: IEEE tagság, több konferencia szervező bizottságának a tagja. Kitüntetései: Oktatásügy Kiváló dolgozója 1978, Nívó-díj (Villamos hajtások tankönyvért) 1972, Nívó-díj (Elektrotechnika cikkekért, 4 alkalommal) 1963, 1976, 1978, 2019. Zipernowsky-díj 1990, Akadémiai Díj 1996. József Nádor Emlékérem 2002.
Rubint Dezső
1951-ben született Ózdon. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. Az egyetem villamosmérnöki karának erősáramú szakán 1975-ben végzett, mint okleveles villamosmérnök. 1985-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen okleveles villamos energetikai szakmérnöki, 1996-ban a Budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskolán gazdasági szakokleveles mérnök képesítést szerzett. 1975-ben a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál helyezkedett el. E vállalatnál és jogutódjainál 35 évig dolgozott különböző szakmai és vezetői munkakörökben. Az E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt. ügyvezető igazgatójaként vonult nyugdíjba 2011-ben. Szakmai munkássága során kiemelten foglalkozott az alállomási berendezések, védelmiautomatika-rendszerek fejlesztésével; a hálózatirányítás, telemechanizálás és az elosztóhálózatok üzemeltetésének, karbantartásának kérdéseivel. 1978-tól a MEE tagja. 1990-2000 között a debreceni szervezet titkára, 2000-től a szervezet elnöke. A tiszántúli MEEszervezetek regionális koordinációjának egyik alapítója. 1989-1992 között részt vett az Elektrotechnika Alapítvány kuratóriumának, 1989-1997 között az egyesület Irányítóbizottságának, 2007-2019 között pedig az egyesület Etikai Bizottságának munkájában. Jelenleg az egyesületi Elnökség régió által delegált tagja. A területi szervezetben végzett munkájáért 1997-ben Kandó-díjban, az egyesületi szintű tevékenységéért 2013-ban Bláthy-díjban részesült. Szakmai munkássága során kiemelten foglalkozott az alállomási berendezések, védelmi-automatika rendszerek fejlesztésével; a hálózatirányitás, telemechanizálás és az elosztóhálózatok üzemeltetésének, karbantartásának kérdéseivel.
Nívó díj
Farkas Csaba
Farkas Csaba 1987-ben született Berettyóújfaluban. Középiskolai tanulmányait a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium speciális matematika tagozatán végezte. 2012-ben végzett okleveles villamosmérnökként a BME-n. 2012-2015 között PhD hallgató, 2015-2017 között tanársegéd, 2017-től adjunktus a BME Villamos Energetika Tanszékén, számos tárgy oktatásában, laboratóriumi és táblás gyakorlatok vezetésében vesz részt. Doktori címét 2017-ben szerezte meg. 2017-től a MAVIR Zrt.-nél a Hálózati Operatív Szolgálatnál, majd a Forrás- és Hálózattervezési Osztályon, később a Hosszú- és Középtávú Tervezési Osztályon, jelenleg a Rendszer- és Piacműködtetés-fejlesztési Osztályon részmunkaidős foglalkozásban dolgozik az egyetemi katedra mellett. Kutatási, oktatási és az iparban végzett tevékenységének fókuszában a villamosenergiarendszer üzemével és irányításával kapcsolatos kérdések, üzembiztonsági számítási módszertanok, valamint az inverteres termelőegységek rendszerbe integrálhatóságának szoftveres és hardveres vizsgálatai állnak.
Raisz Dávid
Budapesten született 1977-ben. 2000-ben villamosmérnöki, majd 2011-ben PhD oklevelet szerzett a BME Villamos Művek (majd Villamos Energetika) Tanszékén. 1999 és 2001 között a Graz-i Műszaki Egyetemen vendégkutató, 2017 és 2020 között az RWTH Aachen egyetemen posztdoktor kutató és kutatócsoport-vezető, jelenleg a BME VET docense, az MVM Smart Power Labor vezetője. 2003 óta több, mint 50 KFI munkát segített, ill. vezetett, többek között: Smart Power Laboratórium koncepciójának kidolgozása, a valósidejű szimuláció VER-beli alkalmazásának meghonosítása Magyarországon, teljesítményelektronika alkalmazásai a VER-ben, hatásai a rendszerdinamikára, virtuális inercia megvalósítási lehetőségei, elosztóhálózati veszteségbecslés módszertanának kialakítása, fogyasztói vezérlési rendszerekben rejlő lehetőségek műszaki-gazdasági elemzése, optimális vezérlés kidolgozása, a VER szabályozhatóságának növelésére irányuló, villamos energia piac átalakítását célzó kutatás (PiSzéM) tudományos vezetője. Intelligens módszer kidolgozása KÖF földzárlati hibahely meghatározás, ill. a maradékáram felharmonikus tartalmának aktív csökkentésére, P2X alkalmazások kutatása. Rendszeresen felkért bírálója neves külföldi szakfolyóiratés konferenciacikkeknek, doktori értekezéseknek. Témavezetése alatt több, mint 50 diplomaterv és szakdolgozat, több TDK és OTDK dobogós helyezés, valamint 3 megvédett doktori értekezés született. A MEE, a CIGRÉ és a VDE tagja, IEEE senior member, az MTA MTO ETB tagja. Több kitüntetést és ösztöndíjat kapott, pl. E.On Scientific Award (2007) és MEE Csáki Frigyes-Díj (2015).
Táczi István
1993-ban született Szekszárdon, 2016-ban a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karán 2016-ban villamosmérnök, 2018-ban okleveles villamosmérnök diplomát szerzett. 2018 óta a Villamosmérnöki Tudományok Doktori Iskola hallgatója, kutatási tématerülete a villamosenergia-rendszer stabilitása, a szintetikus inercia hatáselemzése, valamint az elosztóhálózati állapotbecslés. Alapító tagja a FASTER Kiválósági Kutatócsoportnak, melynek keretében számos hazai és nemzetközi kutatás-fejlesztési projektben vesz részt. 2016 óta az E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. innovációs területén dolgozik, jelenleg innovációs szakreferensként. Feladatai közé tartozik az okos hálózati megoldások implementálása, rugalmassághoz kötődő projektek szakmai támogatása. 2015 óta MEE-tag, 2016-tól a Mechwart András Ifjúsági Társaság alelnöke, 2019-től pedig elnöke. 2019-től a Szakmai és Tudományos Bizottság, 2020-tól az Elektrotechnika szerkesztőbizottság tagja. 2015 óta tagja az IEEE-nek, ahol 2015-2019 között a műegyetemi diákszervezetet vezette, 2017 óta a Power and Energy Society hazai szervezetének vezetőségében töltött be különböző szerepeket, 2021-től pedig vezeti azt. Aktív munkacsoporti tevékenységet végez a CIGRÉ (szinkronkompenzátorok alkalmazása alacsony forgó tömeggel rendelkező villamosenergia-rendszerek esetén) és CIRED (dinamikus tarifák lehetőségei) és IEEE (akkumulátoros energiatárolók) szervezetekben. Kutatási tevékenységét diplomadíjak, kutatási ösztöndíjak, Pro Scientia aranyérem és műegyetemi József Nádordíj elismerésekkel jutalmazták.
Csáki díj
Szedlák Róbert
1969-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait az Egressy Gábor műszaki szakközépiskola műszerész, technikusaként végezte el, majd a Kandó Kálmán műszaki főiskolán villamosmérnök képesítést szerzett. 1997-től kezdődően az OVIT alállomások első generációs digitális ABB védelmek konfigurációjának kialakítása, tesztelése, üzembe helyezése volt a fő feladata. 2004-től VRO, majd Szekunder szakszolgálati vezetőként az alállomási szekunder rendszerek üzemének, fejlesztésének biztosítása a MAVIR Zrt. alállomásain, mindig igyekezett élen járni az új, korszerű technológiák és eljárások bevezetésében: digitális védelmi készülékek, rendszerek telepítése; irányítástechnikai fejlesztések és ezáltal a távkezelhetőség kialakítása; IEC61850 alapú rendszer bevezetése. Teljesen Digitális Alállomás megvalósíthatóságának vizsgálata és ezek végrehajtásához a szekunder szakszolgálati tevékenység és szervezet folyamatos fejlesztése. Társszerzői tevékenységet folytat a PACWorld újságnál, valamint konferencia előadásokat készít. Az Óbudai Egyetemen tart előadást a MAVIR Zrt. szakszolgálati tevékenységéről. Szakszolgálati oktatási anyagokat készít, és oktatások szervezését végzi a kezelőszemélyzet részére. Kooperatív képzés, illetve diákmunka keretei között villamos mérnök hallgatókat foglalkoztat. 2005 óta tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. Előadói tevékenységet végzett a VIR konferenciákon, MEE vándorgyűléseken. MAVIR emlékéremben részesült két alkalommal munkája elismeréseként.
Liska díj
Marcsa Dániel
1984-ben született Keszthelyen. 2004-ben a Pattantyús Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskolában erősáramú technikus, a Széchenyi István Egyetemen 2009-ben villamosmérnök, 2011-ben okleveles mechatronikai mérnök végzettséget szerzett. 2018-ban védte meg doktori disszertációját, melynek címe „Párhuzamosított végeselemmódszerek a csatolt elektrodinamikai problémák megoldásában”. 2011-ben dolgozott a Siemens Transzformátor Kft.-nél, majd ezt követően a Széchenyi István Egyetem Járműipari Kutató Központjában mint kutató. 2012-től ezzel párhuzamosan a Széchényi István Egyetem Automatizálási Tanszékén tanársegéd, az elektrotechnikával, villamos gépekkel és az elektromágneses térszámítással kapcsolatos tárgyak oktatója. 2016-tól a Knorr-Bremse budapesti fejlesztési központjában, mint fejlesztőmérnök dolgozik. 2017-től az eCon Engineering Kft. elektromágneses szoftvereiért felelős támogató mérnöke és a Széchényi István Egyetem óraadója. Számos publikációja jelent meg nemzetközi és hazai folyóiratokban az elektromágneses térszámítás és a villamos gépek szimulációja tématerületeken. 2008-tól tagja a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek. 2016-tól a MEE Győri Szervezetének vezetőségi tagja, 2019-től a Villamos Gép, Készülék és Berendezés Szakosztály titkára és az Elektrotechnika folyóirat „Villamos gépek” témafelelőse. Ezen felül több nemzetközi szervezetnek (IEEE, Compumag Society, ACES) is tagja.
Straub díj
Dr. Fodor István
1947-ben született Budapesten. 1966-ban felvételt nyert a BME Villamosmérnöki Karának Erősáramú szakára. 1969-től kapcsolódott be a Nagyfeszültségű Technika tanszéken a szigeteléstechnikai kutatásokba, amit tudományos segédmunkatársként folytatott. 1973-ban a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolára helyezték, ahol az ottani nagyfeszültségű laboratórium beüzemelése volt a feladata. A főiskolán folyó betonalapföldelő kutatás révén kapcsolódott be a MEE tevékenységébe, ahol 1975-től a Villámvédelmi MUBI tagja. 1978-ban visszatér a BME Nagyfeszültségű Technika Tanszékére, s 1979-ben doktorálva, adjunktusként oktat, a MEE-ben pedig az Elektrosztatikai MUBI tagjaként tevékenykedik. 1988-tól a MEE szaktanácsadója. Előadásokat tart a MEE és a MATE szervezésében elektrosztatika és EMC témákban, számos cikk szerzője. A BME nagyfeszültségű laboratóriumának vezetője 2001-ig: ettől kezdve saját cégében, a VILODENT 98 mérnökirodában dolgozik tovább a villámvédelem, EMC és szigetelésdiagnosztika területén. 2007-ben kap megbízást a villámvédelem területén a MEE képviseletére az MSZT-ben és az OKF-ben folyó munkában. Villámvédelmi konferenciát rendez, s a MEE-t képviselve a Műszaki bizottság tagjaként segíti az új villámvédelmi szabvány magyar nyelvű változatának elkészítését. 2009-ben beindítja az MSZ EN62305 akkreditált oktatását. Lektorálja a MEE „Villámvédelem 2009” jegyzetét. Az ÉVB szakosztály titkára, majd egy cikluson keresztül delegáltja az Elnökségbe. Állandó feladata a MEE-n belüli villámvédelmi oktatás. Húsz éve foglalkozik az EMC szemlélet bevitelével a tervezői munkába. Jelenleg a dolgozókat érő elektromágneses expozícióval, ennek mérésével és a tapasztalatok alapján megfogalmazható tervezői ajánlásokkal foglalkozik. 2010-ben Bláthy-díjat kapott.
Urbanek díj
Kolláth Zoltán
Kolláth Zoltán 1961-ben született Tiszafüreden. 1986-ban fizikus, csillagász diplomát, 1990-ben pedig PhD fokozatot szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 2003-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia Doktora. 1987-2015 között az MTA CsFK Csillagászati Intézetének kutatója, 2000-2005 között annak tudományos igazgatóhelyettese volt. 1993 és 1996 között a Floridai Egyetemen ösztöndíjas kutatóként dolgozott. 2013-ban nevezték ki egyetemi tanárnak Szombathelyen (NymE, majd ELTE), majd 2020 novemberétől az Eszterházy Károly Egyetem professzora. 2008 óta tagja a Világítástechnikai Társaságnak. Tagja a Nemzetközi Sötét Égbolt Társaságnak és annak Csillagoségbolt Helyek Tanácsának, a Nemzetközi Csillagászati Uniónak az MTA köztestületének. A CIE TC-4-58 és TC-2-95 Technikai Bizottságok alapító tagja. Évtizedek óta foglalkozik a fényszennyezés témakörével, nevéhez fűződik Európa első hivatalosan elfogadott nemzetközi csillagoségbolt-parkja a Zselicben. Jelenleg fő kutatási területe a fényszennyezés modellezése, mérése és hatásainak vizsgálata. A témához kapcsolódva, elnyert pályázata segítségével két kistelepülés közvilágítását korszerűsítették úgy, hogy az kutatási környezetként használható legyen, de egyben a fényszennyezés csökkentésével teljesítse a korszerű közvilágítás követelményeit is. A VTT közvilágítási ankétjainak és LED konferenciáinak rendszeres előadója. A témában végzett munkáját több díjjal is elismerték: Pro Natura emlékplakett (2012), Dark Sky Defender Award (International Dark Sky Association, 2013), Gergely-Sziráki Díj (Világítástechnikai Társaság, 2014).
Verebély díj
Dr. Ladányi József
Miskolcon született 1982-ben. Tanulmányait a Bláthy Ottó Villamosipari Szakközépiskola elvégzését követően a Miskolci Egyetemen folytatta, ahol villamosmérnöki diplomát szerzett 2003-ban, majd 2006-ban okleveles villamosmérnökként diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. A tudományos karrier felé fordulva PhD fokozatát 2010-ben védte meg szintén a BME-n. Emellett a Corvinus Egyetemen mérnök-közgazdász oklevelet szerzett 2011-ben. 2006-tól az Infoprot Kft. alállomás tervezője, majd 2009-től a BME Villamos Energetika Tanszékén egyetemi oktató különböző pozíciókban. Jelenleg a BME Villamos Energetika Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense. Oktatási, kutatási tématerülete a villamosenergia-rendszerek és nagyvasúti villamos vontatási rendszerek, illetve ezekkel összefüggő elektromágneses összeférhetőségi (EMC) problémák. Ezeken a területeken különböző hazai és nemzetközi szervezetekben tevékenykedik (MEE, MSZT, MMK, MTA, CIGRÉ, ITU). Az MMK feljogosított tervezője, szakértője. A CIGRÉ Magyar Nemzeti Bizottságának titkára. A Magyar Tudományos Akadémia Elektrotechnika Tudományos Bizottságának titkára. Az egyetemi oktatás mellett nagy gondot fordít az ipari kapcsolatokra és gyakorlati problémák megoldására. Gyakorló szakemberként több képesítést is szerzett (EBF, ÉV, VV felülvizsgáló, erősáramú elektrotechnikus, KiF-2 FAM feljogosítás). Ipari projektjeinek száma több, mint 300 az elmúlt 10 évben. Kutatási eredményeit, ipari munkáinak főbb tapasztalatait rendszeresen publikálja konferenciákon, szakfolyóiratokban.
