2022. évi díjazottak

2022. június 13.

2022. évi díjazottak

MEE Életpálya-elismerés

Dési Albert

Születési hely és év: Eger, 1945. január 6. Iskolai végzettség: villamosmérnök. Szakmai elkötelezettség: 1969-től 1975-ig a budapesti 43-as számú ÁÉV-nél épületvillamos gyártáselőkészítő, villamos fejlesztő beosztásokban dolgozott. 1975-től 2011-ig az ÉVM villamos szakági főmérnöke, 1988-tól a KÖHÉM, az IpM, az IM, a GM, valamint a GKM Technológiai és Szabályozási osztályvezetője, majd szakmai főtanácsadója és az építőipar szakmai referense volt nyugdíjazásáig. Szakmával összefüggő tagságok: 1969-től MEE-tag (1987-től a Villamos Fogy. Ber. Szakosztály elnöke volt, majd Elnökségi összekötő), 1977-től ÉTE-tag, (1980-tól a Villamos Szakosztály elnöke), 1992-től a Magyar Mérnöki Kamara tagja (az Elektrotechnikai Tagozat elnökségi tagja). Közel 200 szakcikk és 12 szakkönyv szerzője, társszerzője. Az Épületvillamosság című szakkönyv, melynek főszerkesztője és társszerzője, eddig – a szakkönyvek közül egyedül Magyarországon – a 9. korszerűsített és bővített kiadásban jelent meg. Kitüntetések, elismerések: Dr. Ferenczy Pál-díj (a Magyar Kábeltelevíziós Szövetség alapítójaként) MEE-díjak: Straub-díj, Kandó-díj, Bláthy-díj, Elektrotechnikai Nagydíj Éte-díjak: ÉTE Érdemérem, ÉTE díj, Alpár Ignác-díj Minisztériumi elismerés: Eötvös Lóránd-díj Állami kitüntetések: A Köz Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, Bibó István Érem, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt

Dobi László

1955-ben Makón született. 1979-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán okleveles erősáramú villamosmérnökként. 1979 óta dolgozott folyamatosan a DÉMÁSZ-cégcsoportnál, kezdetben önálló mérnökként Baján, majd csoportvezetőként, osztályvezetőként Szegeden. 2016-ban az EDF DÉMÁSZ Hálózati Elosztó Kft. vagyongazdálkodási és hálózati szakértőjeként vonult nyugdíjba. MEE-tagsága 1980 óta folyamatos. A MEE Szegedi Szervezet munkájában 1986 óta vesz részt. Belföldi tanulmányút- szervezőként kezdte, majd szervező titkári, titkári feladatokat látott el. 2003-tól 2010-ig elnökként irányította a Szegedi Szervezet munkáját. 2010–2019-ig ismét titkárként dolgozott. Az országos szervezetben a Vándorgyűlés Szervezőbizottságában tevékenykedett több cikluson át és számos bizottságban, alkalmi munkabizottságban, akcióban dolgozott. Titkársága és elnöksége idején kerültek megrendezésre a szegedi 2000., 2006., 2011. és 2016. évi MEE Vándorgyűlések, melyek szervezésében is részt vett. 2000-ben nyílt meg a DÉMÁSZ Rt. és a Szegedi Szervezet közös munkájának eredményeként a múlt technikai emlékeit megőrző Szegedi Elektrotechnikai Gyűjtemény (2018-tól: Jedlik Ányos Elektrotechnikai Múzeum), melynek létrehozásában is jelentős szerepet vállalt. Hathatósan közreműködött a Jedlik Ányos-szobor 2012-es szegedi megvalósításában. Nagyszámú szegedi szakmai képzés és tanfolyam szervezése fűződik a nevéhez, melyek sikerét oktatóként és oktatásszervezőként is segítette. Több évtizeden keresztül kezdeményezője és lebonyolítója volt az egynapos szakmai tanulmányutaknak, ahol a szakmai programok mellett kiemelten figyeltek a nyugdíjas tagság igényeire. A szegedi szervezetben végzett munkájáért 2004-ben Kandó- díjban, az egyesületi szintű tevékenységéért 2016-ban Bláthy-díjban részesült.

Dr. Gyurkó István PhD

Arany okl. villamosmérnök (az ÉMÁSZ Rt. nyugalmazott fejlesztési osztályvezetője) 1939. szeptember 29-én született Miskolc kertvárosában, Görömbölyön. A BME villamosmérnök erősáramú szakon a diplomáját 1964-ben jó eredménnyel védte meg. ÉMÁSZ vállalati ösztöndíjas volt. Feladata, a munkatársaival közösen az ÉMÁSZ ellátási területén – amely az ország területének kb. egyhatoda – lévő fogyasztókhoz eljuttatni a villamos energiát, és ezzel kapcsolatos fejlesztési feladatok megoldása volt. Miskolc város villamosenergia-ellátására mindig nagy súlyt fektetett munkatársaival. Munkájuk eredményeként ma már a város villamosenergia-ellátása stabil és üzembiztos. A város négy pontján (É, D, K, Ny) 120/10 kV-os transzformátorállomás létesült, ezek biztosítják a folyamatos ellátást. Tudományos, szakmai közéleti tevékenységéről érdemes megemlíteni, hogy a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek már egyetemista korában tagja lett, és még ma is az. Az ELEKTROTECHNIKA folyóirat szerkesztőbizottságának tíz éven át volt tagja. Az MSZT-ben az EMC munkabizottság tagja volt. Külföldi egyetemi hallgatók (román, szlovák, spanyol, angol) szakmai gyakorlatait szervezte munkatársaival, részükre előadásokat tartott. Több alkalommal volt végzős egyetemi és főiskolai hallgatók ipari konzulense. A MEE által rendezett szakmai tanfolyamokon vizsgabizottsági tag volt. Az ÉMÁSZ Rt.-t képviselte az MSZT-ben. Részt vett a MÁE (Magyar Áramszolgáltatók Egyesülete) munkájában, mint munkabizottság-vezető. A MEE vándorgyűlésein szakmai, tudományos előadásokat tartott. Szakmai kitüntetések: 1968 Szakdolgozatok Országos Pályázatán az MVMT különdíja, 1972 Szakdolgozatok Országos Pályázatán fődíj második fokozata, 1994 „Áramszolgáltatásért Emlékérem", 2002 Magyar Elektrotechnikai Egyesület Déri-díj. Nyugdíjba vonulása után ismereteit a Miskolci Egyetem Elektrotechnikai-Elektronikai Tanszéken hasznosította, hozzájárult ahhoz, hogy számos végzett villamosmérnök Miskolcot vagy az ÉMÁSZ Rt.-t választotta munkahelyül. A MTA köztestület tagja.

Orlay Imre

1945-ben Kisbéren született. 1968-ban a BME-n villamosmérnökként végzett, majd 1969-ben mérnöktanári oklevelet is szerzett. 1968-ban a VERTESZ-nél kezdte szakmai pályafutását létesítményi mérnökként, de hamarosan Sárospatakra került az ÉMÁSZ Vállalathoz. 1975-ig Sárospatakon dolgozott különböző beosztásokban, majd 1975-ben áthelyezték az ÉMÁSZ Vállalat központjába először műszaki fejlesztési csoportvezetőnek, majd 1980-tól a KDSZ vezetését és az üzemirányítási rendszer korszerűsítését bízták rá. 1993-tól 2001-ig Miskolcon üzemigazgató volt, majd 2001-től az ELMŰÉMÁSZ- összevonást követően Üzemfejlesztési, majd később a Hálózati Stratégiai osztály szakértője lett. 2021- ben az MVM-csoporthoz került. Munkásságát mindig a jobb iránti törekvés, az új műszaki kihívások jellemezték. 1969-ben Sárospatakon lépett be a MEE-be. 2000-ben megválasztották az egyesület főtitkárának, amelyet két cikluson keresztül vitt, majd 2006-ban az Oktatási Bizottság elnöke lett, amelyet szintén két cikluson keresztül vitt. Azóta is tagja az oktatási bizottságnak, illetve az országos elnökségnek, mint az ÉMAKO elnöke. 1990-től a Miskolci Területi szervezet titkára, majd 2003-tól 2022-ig a Miskolci szervezet elnöke. Részt vett az OKJ kidolgozásában és bírálatában az Elektrotechnika, elektronika szakmacsoportban. Több cikket írt az Elektrotechnika, Villamosság, Villanyász, Installateur, Automatizálás, MVM folyóiratokban. Ezekért Nívó díjat is kapott. Részt vett több MEE-tanulmány készítésében. A mentorprogram keretében számtalan szakdolgozat és diplomaterv témaadója és egyben ipari konzulense, valamint szakdolgozatok és diplomatervek bírálója. Szakmai munkásságát MVM-emlékéremmel, Áramszolgáltatói emlékéremmel ismerték el. A MEE Déri-, Kandó- és Bláthy-díjakkal, illetve Elektrotechnika-nagydíjjal ismerte el munkáját. 2022- ben Állami vagyongazdálkodási emlékérem kitüntetésben részesült.

Bláthy díj

Korponai István

1961-ben, Szentesen született, 1985-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen erősáramú okleveles villamosmérnökként diplomázott, majd 1991-ben közgazdasági szakokleveles mérnökképesítést szerzett. 1985-ben a DÉMÁSZnál hálózatfejlesztési mérnökként kezdett dolgozni. Fő feladatát képezte különböző időtávú elosztóhálózati és alállomási fejlesztési tervek készítése, ezekhez kapcsolódó műszaki-gazdasági elemzések, összehasonlító vizsgálatok elvégzése, az optimális megoldások kiválasztása. 1998-tól a szegedi üzletigazgatóság vezetőjeként a régió komplex áramszolgáltatói tevékenységét irányította, majd főmérnökként ugyanezen terület operatív hálózat beruházási és üzemeltetési feladatainak megfelelő szintű elvégzéséért felelt. 2003-tól a Démász Zrt. hálózattervezéssel és szereléssel foglalkozó leányvállalatának, a Prímavill Kft.-nek az ügyvezetőjeként dolgozott. Kiemelt feladatának tekintette a hálózatszerelési technológiák és a hatékonyság fejlesztése mellett a munkavégzés biztonságának folyamatos javítását, a munkabalesetek megelőzését, ezt célzó gyakorlatias megoldások kidolgozását, bevezetését. Jelenleg az Észak-Budai Zrt. műszaki igazgatójaként elkötelezett hasonló célok elérésében. 2007-ben a Prímavill Kft. ügyvezetőjeként alapító tagja volt a MEE Villamos Hálózatok Tervezési és Szerelési Szakosztályának, melynek jelenleg is társelnöke. A Szakosztály szakmai munkáján belül szervezi azt a speciális együttműködést, melynek célja az iparág munkabiztonsági kultúrájának fejlesztése, e mellett 2016-tól a MEE FAM Bizottság vezetőjeként dolgozik a FAM minél szélesebb körű, biztonságos alkalmazása érdekében. Az elmúlt években Szervező Bizottsági tagként és szekcióvezetőjeként is rendszeresen hozzájárult a MEE Vándorgyűlések szakmai programjainak sikeres lebonyolításához.

Pap Zoltán

1958-ban született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen külgazdasági szakán végezte, 1983-ban szerezte diplomáját, 2004-ben közigazgatási szakvizsgát tett. Szakmai karrierje során, több évtizedes államigazgatási, tízéves svédországi külgazdasági diplomáciai, majd banki és magánszférában szerzett gazdasági vezetői tapasztalatot követően, 2011 óta vezeti a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft.-t, mely a Fővárosi Önkormányzat és az E.ON 50-50%-os vegyes vállalata. A Társaság feladata Budapest teljes köz- és díszvilágításának üzemeltetése és a hálózat minőségi színvonalának megtartása érdekében végzett folyamatos rekonstrukciója, valamint a főváros karácsonyi díszítővilágításának megvalósítása. Irányítása alatt indult el a főváros energiahatékony ledes közvilágítás korszerűsítése és az okosvilágítás megvalósításához szükséges első lépések megtétele. A szabványos és eközben jelentős energiamegtakarítást eredményező, magas minőségi színvonalú, átlátható és innovatív közbeszerzési pályázati és komplex értékelési rendszer kidolgozása elismeréseként vezetése alatt a Társaság közbeszerzési nívódíj elismerésben részesült. Nevéhez fűződik a mobiltelefonos hibabejelentő applikációs rendszer bevezetése és a közvetlen lakossági visszajelzés meghonosítása. Vezetésével a Társaság a közvetlenül bejelentett egyedi közvilágítási hibák 98%-át nyolc, ezen belül kétharmadát kettő nap alatt kijavítja, ezzel biztosítva a főváros közvilágításának nemzetközileg elismert, magas színvonalát. A Magyar Elektronikai Egyesület Világítástechnikai Társaságának 2011 óta aktív tagja, a VTT Közvilágítási Ankétok és a MEE Vándorgyűlések gyakori előadója. Hét éve tagja a MEE Gazdasági Bizottságának. Szakmai munkája elismeréseként 2018-ban VTT Pollich János-díjban, a Fővárosi Közgyűlés Budapestért díjban részesítette, és 2021-ben a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagjává választotta. 2011 óta, a 70 várost magába foglaló Nemzetközi Városi Világítási Szövetségben Budapest képviselője.

Kandó díj

Herman Géza

Zalaegerszegen született 1955-ben. A kovács szakma családi hagyományaiból adódóan, gépészeti szakközépiskolát végzett. Mivel ez idő alatt szenvedélyesen érdekelték az elektronikai áramkörök és a rádióamatőr tevékenység, nem volt kérdés a felsőfokú továbbtanulás iránya. Sikeres középiskolai tanulmányi versenynek köszönhetően, felvétel nélkül bejutott a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára, ahol 1979-ben szerzett villamosmérnöki diplomát. Első munkahelye a DÉDÁSZ siófoki, majd kaposvári üzemigazgatóságán volt, ahol VHSZ hálózattervező mérnökként dolgozott. 1982-ben a Paksi Atomerőmű Villamos Laboratórium dolgozója lett, ahol rövid betanulási időszakot követően aktívan bekapcsolódott az üzembehelyezés alatt álló 1. blokk munkálataiba. Néhány év alatt több mérnöki szakterület felelőse volt – technológiai vezérlések, villamos védelmek, valamint teljesítményelektronikai berendezések –, így az osztály teljes szakmai vertikumát megismerte, azt hamarosan uralta. 1985-ben a Villamos Laboratórium osztályvezetőjének nevezték ki, mely beosztást 2015. évi nyugdíjazásáig töltötte be. Kevesen mondhatják el rajta kívül, hogy az erőmű összes turbógenerátor egységének első párhuzamos kapcsolásánál jelen volt, és irányította azt. Az 1-4 blokk indítása után is bőven akadt szakmai kihívás, többek között: karbantartások végzése, biztonságnövelő átalakítások, majd a védelmi és automatikai rekonstrukciók végrehajtása. Szívügye volt az osztály szakmai eszközeinek és a dolgozók tudásának folyamatos fejlesztése. Az erőműi nyugdíjazását követően a Paks II Zrt. Villamos osztályán még 3 évig tovább dolgozott, ahol a szakterület-vezetői mérnöki munka mellett, a sokéves tudás átadása is feladata volt, a fiatal mérnökök számára. Rendszeresen részt vesz az iparági védelmes találkozókon. A Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek 1988 óta tagja, 2001-től vezetőségi tagja. 2013-2019 között a Paksi Területi Szervezet elnöke. Elnöksége alatt a szervezet aktivitása fellendült, évente több alkalommal saját, illetve külső előadók részvételével rendszeres klubdélutánokat kezdeményezett. Rendszeres volt az évenkénti 1-2 szakmai kirándulás is. Paksról történő elköltözése miatt az elnöki munkát már nem vállalta, de továbbra is segíti a vezetőség munkáját. 2016-ban az OVRAM által alapított Bendes Tibor emlékérem díjban részesült.

Nádas József

1972-ben született Budapesten. 1996-ban villamosmérnökként, 1999-ben világítástechnikai szakmérnökként diplomázott a Kandón. 2002-ben gazdasági szakmérnök és HR-menedzser-diplomát szerzett a BME-n. 2013-ban mérnöktanár-diplomát kapott az Óbudai Egyetemen. Pályáját a CANDELA Kft.-ben kezdte, fénytechnikai tervezéssel és egyedi lámpatest-konstrukcióval, majd cégvezetőként folytatta. 2008-tól villamos tervező és műszaki ellenőr, a MMK tagja. 2011-től az 500lx.hu Kft. ügyvezetője. 2018-tól a Fénymérést Bt.-t vezeti, jelenleg laboratóriumi és helyszíni fénytechnikai ellenőrző mérésekkel, világítástechnikai tervezéssel foglalkozik. Emellett 2011 óta oktat, 2013-tól az Óbudai Egyetem főállású oktatója, a világítástechnikai szakirány és a Világítástechnikai Szakmérnök Képzés vezetője. Számos díjazott szakdolgozat és TDK munka konzulense. A Metropolitan Egyetem és a BME óraadó oktatója. Elkötelezett a Borsányi János nevével fémjelzett egyetemi szintű világítástechnikai oktatás megőrzéséért, fejlesztéséért, korszerűsítéséért. Kutatási területe a LED-ek spektrumának szélesítése, több mint 60 publikáció, cikk, könyvrészlet szerzője. 1997-től a MEE és azon belül a Világítástechnikai Társaság tagja. 2013-tól két cikluson át a Világítástechnikai Társaság alelnöke és a MEE Oktatási Bizottság tagja, 2015-től a MEE Szakdolgozat- és Diplomamunka Díjbizottság tagja. Elhivatott a világítástechnikai ismeretek népszerűsítéséért a Világítástechnikai Társaságon belüli tevékenységével és az oktatói munkán keresztül.

Pálfy Miklós

1941-ben született Budapesten. 1964-ben a BME Villamosmérnöki Karán szerzett villamosmérnöki oklevelet. 1972-ben a Koppenhágai Műszaki Egyetemen, 2004-ben a Freiburgi Fraunhofer Intézetben végzett tanulmányokat és Photovoltaic Train the Trainer oklevelet szerzett. A Szent István Egyetem címzetes egyetemi docens címet adományozott neki. 1964–1989 között a Villamosipari Kutató Intézetben dolgozott különböző beosztásokban, ahol az erősáramú félvezető eszközök és ezzel kapcsolatos technológiák, mérési és vizsgálati rendszerek kifejlesztése, adaptálása, gyártásba vitele volt a feladata. Akkumulátoros villamos járművek kifejlesztése és kis sorozatú gyártása, napelemek, napelemes berendezések kifejlesztése és kis sorozatú gyártása, AEG technológiai transzfer megvalósítása volt a feladata. 1989–1992 között a Pannonglas SOLARLAB alapítója és vezetője. 1990-ben a SOLART-SYSTEM Kft. alapítója és vezetője 2016-ig. 1965–1968 között Budapesten a Bláthy O. Technikum mellékfoglalkozású oktatója. 1979–1995 között Budapesten a BME Automatizálási Tanszéken mellékfoglalkozású adjunktus. 2004-től Gödöllőn a SZIE-en a mérnök- és szakmérnökképzés keretében felkért előadóként, konzulensként, szakdolgozat-bírálóként vesz részt. Több száz szakmai előadást tartott, publikációt, tanulmányt készített, 4 könyvben társszerzőként és 13 szabadalom kidolgozásában és megvalósításában vett részt. 1988-tól a Magyar Napenergia Társaság alapító tagja és Fotovillamos Szakosztályának vezetője. 1992-től a Nemzetközi Napenergia Társaság (ISES) tagja. 1993-ban a Budapesti ISES Világkonferencia és Világkiállítás szervezőbizottságának tagja. A fotovillamos szekció vezetője és kiadványának szerkesztője. A kiállítás szervezője és elnöke. A MANAP Iparági Egyesület alapító és elnökségi tagja. 1964-től a MEE tagja. 1982-től a MEE Fotovillamos elemek (napelemek) munkabizottságalapítója és vezetője. 1987-ben Zipernowsky-díjban és 2007-ben Csáki-díjban részesült. 2019-ben: Országos Irányítástechnikai Programozó Verseny (PLC) 20 éves munkáért elismerő oklevél.

Vincze Tiborné

1947-ben született Egerben. A Közgazdasági, Államháztartási Oktatásszervező szakképzés végzettséggel a VILATI-nál helyezkedett el pénzügyi előadóként, majd 1972-től nyugdíjba vonulásáig a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola (jelenleg Óbudai Egyetem) Automatika Intézetében gazdasági felelős, főtanácsos. Nyugdíjba vonulása óta a mai napig aktív munkatársa az intézménynek, 75 évesen is heti 40 órában dolgozik. A MEE Kandó üzemi szervezet rendezvényeinek adminisztratív szervezője (konferenciák, üzemlátogatások, közgyűlések, baráti találkozók). Az Intelligens Épület és Épületautomatika Konferencia szervezésében 12 alkalommal vett részt 2003 és 2014 között. A Villamos Gép, Készülék és Berendezések Szakosztály szakmai rendezvényeit rendszeresen segíti (legutóbb 2022 májusában az Inverterek Szakmai Napon). Évtizedek óta aktív munkatársa a Kandó Konferencia szervezésének. Néhai Vajda István professzort rendszeresen segítette a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett szakmai fórumokon. Részt vett a Kandón az Erősáramú Hallgatói Társaság több évig működő ifjúsági szervezetének háttértámogatásában, amely később a MEE Ifjúsági szervezetébe olvadt. 39 éve a Kandó Ifjúsági Napok szervezésében is részt vállal. Kitüntetései és elismerései: Művelődési Miniszteri dicséret, Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Kiváló Munkáért kitüntetés, Dékáni elismerő oklevél, Arany Toll Díj, Országos Irányítástechnikai programozóverseny (PLC verseny) 20 éves munkáért elismerő oklevél. 1981 Művelődési Miniszteri dicséret, 1989 Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Kiváló Munkáért kitüntetés, 2019 Dékáni elismerő oklevél

Csáki díj

Dr. Csatár János

1989-ben Budapesten született. 2012-ben villamosmérnöki diplomát, 2014-ben okleveles villamosmérnöki diplomát, majd 2019-ben doktori fokozatot szerzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 2017 óta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamos Energetika Tanszékén oktat, jelenleg adjunktus. Kutatási témája a közép- és főként a kisfeszültségű hálózatok modellezésével, számításával indult, melyben nagy hangsúlyt kapott a nagy tömegű adatfeldolgozás és hálózatszámító algoritmusok kidolgozása. Ipari tapasztalatot is szerzett az Astron Informatikai Kft.-nél, ahol közel 8 éven keresztül leginkább tréningszimulátorok fejlesztésével foglalkozott, ezen belül is főként hálózatszámító és védelmi algoritmusok készítésével. Jelenleg kutatásaiban a kommunikációs és a villamos energetikai hálózatok együttes működésére koncentrál, a két domain egymásra hatására, kiberbiztonságra, koszimulációra és digitális iker technológiára. Tagja a SeConSys egyesülésnek, aminek a hazai kiberbiztonság villamos energetikát érintő speciális területet erősítő kezdeményezését támogatja, de ezen kívül nemzetközi kiberbiztonsági munkacsoportban is szerepet vállalt a CIRED felkérésére. A hazai személyes megjelenéseket fontosnak tartja, rendszeres előadója a MEE különböző konferenciáinak.

Liska díj

Faragó Lajos

Faragó Lajos Tiszakécskén született 1964. szeptember 5-én. A Kerekdombi Általános Iskola elvégzése után Szentesen, a Pollák Antal Erősáramú Ipari Szakközépiskolában érettségizett 1982-ben. A Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Energetika szakán diplomázott, első munkahelye a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat Szolnoki Kirendeltsége. Pályakezdőként – tapasztalt kolléga mellett – kis- és középfeszültségű kábelek mérésével, a kirendeltség üzemeltetésében lévő 120/10 kV-os alállomások üzemviteli feladataival ismerkedett. Sorkatonai szolgálatából visszatérve az új bekapcsolások, nagyfogyasztói mérések adtak feladatot új csoportjának, amit művezetőként irányított. 1994-ben pályázati kiválasztás során elnyerte a Szolnok Vidék Kirendeltség vezetői beosztását, és a szervezeti átalakulások/átszervezések számtalan lépcsőjén végighaladva üzemvezetőként köszönt el a TITÁSZ Zrt.-től 2000-ben. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mérnök Kamara alapító tagja, tervezői, műszaki ellenőri és műszaki vezetői jogosultságokkal rendelkezik. 2000-től a családi vállalkozásként alapított kft.-ben ügyvezetői, műszaki vezetői feladatokat lát el. Az áramszolgáltatói hálózatok építése a fő tevékenység, ennek szellemében alakították humán- és egyéb erőforrásaikat. A vállalkozásuk tizenöt éve gyakorlati helyként képez villanyszerelő-tanulókat. A Szolnoki Szervezet Elnökeként a 6.-ik ciklusát kezdte meg ebben az évben, a regisztrált villanyszerelői képzésben oktatóként 10. éve tevékenykedik. Szolnokon él, három felnőtt gyermeke van. Szabadidejében szeret olvasni és túramotorozik.

Straub díj

Mészáros Géza

1941-ben született Budapesten 1960 Budapesti „Bláthy Ottó” Erősáramú Ipari Technikum technikusi oklevél 1971 esti tagozaton a BME Villamosmérnöki Karának Erősáramú Szakán villamosmérnöki oklevél 1960–1967 Állami Pincegazdaság Budafoki Üzem energetikus és műszaki ellenőr 1967–1972 Budapesti Falemezművek főenergetikus Fenti két munkahelyén a fő feladata az üzemek villamosenergia- ellátása, a villamos hálózat üzemvitele, villamos szerelési munkák műszaki ellenőrzése volt. 1972–1996 a Bútoripari Tervező Irodánál gépvizsgáló csoportvezető. Faipari gépek és azok villamos berendezéseinek biztonságtechnikai vizsgálata, munkavédelmi minősítése. 1996–2012 OMKT Kft. OKJ-s villamos biztonságtechnikai tanfolyamok és vizsgák szervezése és munkavédelmi technikus hallgatók villamos biztonságtechnikai oktatása. 2012–2021 BME KJK munkavédelmi szakmérnökképzés keretében a „Villamosság biztonságtechnikája” c. tantárgy oktatása. 1994–2019 OKJ-s erősáramú villamos szakmák vizsgabizottsági tagja Szakmai pályafutása egyre inkább a villamosság biztonságtechnikája és annak oktatása felé vezetett, ebben szerepe volt annak is, hogy e szakterület kiváló képviselőjével, Kádár Abával dolgozhatott együtt. 1994 óta MEE-tagként részt vesz a Villamos Biztonsági Munkabizottság munkájában, többek közt az egyesület által kiadott, a munkabizottság szakterületét érintő jegyzetek lektorálásában is. Oktatói tevékenysége során, és annak befejezésekor a BME KJK dékánja díszoklevéllel fejezte ki köszönetét a munkavédelmi szakmérnökök képzésében nyújtott több évtizedes kiemelkedő oktatási tevékenységéért.

Urbanek díj

Antal Zoltán

1968-ban született Gödöllőn. Felsőfokú tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának Erősáramú szakán, Villamosművek ágazatán végezte, ahol 1994-ben okleveles villamosmérnöki diplomát szerzett. Mérnöki munkáját egyetemi ösztöndíjasként a BKV Zrt. METRÓ Üzemigazgatóság, Infrastruktúra Főmérnökség, áramellátási üzeménél kezdte, ahol 2007- ig dolgozott. A szakterülethez tartozó villamos berendezések üzemeltetésének műszaki irányítását, műszeres vizsgálatait végezte, továbbá tervezési, fejlesztési, korszerűsítési munkákkal foglalkozott. 2004-től 2012-ig a Kemotron Kft. tervezőmérnöke és felelős műszaki vezetője volt. 2003 óta kamarai vezetőtervezői jogosultsággal, 2004 óta felelős műszaki vezetői, 2009 óta műszaki ellenőri jogosultsággal rendelkezik. Saját cégében, mely áramszolgáltatói tervezői minősítéssel rendelkezik, magántervezőként dolgozik. Speciális szakterülete a köz-, tér- és díszvilágítás, LED-es városrekonstrukciók tervezése. 20 év kitartó munkájával közel ezer tervdokumentációt készített. Részt vett a Budapesti Dísz- és Közvilágítási Kft. első nagy budapesti LED-es projektjének tervezésében. 2004 óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület – Világítástechnikai Társaság (VTT) tagja, majd 2016-tól napjainkig a VTT Felügyelő Bizottság elnöki pozícióját tölti be. Mindezeken felül magas szinten foglalkozik a csillagászat rejtelmeivel, továbbá akvaristaként elismert szakemberként tartják számon több területen. Mindkét helyen egyesületi tag.

Déri díj

Dr. Hegedűs János

1988-ban született Budapesten. 2015-ben villamosmérnöki diplomát, 2021-ben PhD fokozatot szerzett a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán. 2012-től a Mentor Graphics Hungarynél teljesítmény LED-ek kombinált mérését és kompakt modellezését végezte. 2015-től a BME Elektronikus Eszközök Tanszékének munkatársa. 2016-tól a Magyar Elektronikai Egyesület Világítástechnikai Társaságának tagja. Oktatási munkája mellett részt vállal hazai és nemzetközi kutatási projektekben, valamint a VTT szakmai tevékenységében. A Lux et Color Vespremiensis és a LEDkonferenciák rendszeres előadója. Fő kutatási területe a LED-ek öregedési és megbízhatósági vizsgálata és modellezése, amelyet neves európai kutatóintézetekkel és ipari partnerekkel együttműködve végez. Szakmai munkáját elismerő díjak és eredmények: The Harvey Rosten Award for Excellence (2018, San-José, Kalifornia), Schanda János Publikációs Díj (2018, Veszprém), a BMe Kutatói Pályázat intézményi 3. helyezése (2019), a MEE VTT publikációs tevékenységet elismerő oklevele (2019), az Élet és Tudomány és a BME Pro Progressio ismeretterjesztő cikkpályázatának 1. díja (2020), az International SSL Alliance (ISA) által kiírt „Global SSL Award of Innovations Top100” díja (2021).

Verebély díj

Kruppa Attila

Munkahelyek:
2008–Főállás megtartása mellett egyéni vállalkozás, 2005–OBO Bettermann Kft., Bugyi Beosztás: Műszaki szaktanácsadó – Termékfelelős Tevékenység: Projekttámogatás Műszaki tanácsadás és oktatás (Villám- és túlfeszültségvédelem, illetve tűzvédelem). Cégképviselet a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben, a Magyar Szabványügyi Testületben és egyéb szakmai szervezetekben, bizottságokban. Értékesítési stratégiai döntések előkészítése Publikációs munkák 1997–2005 OBO Bettermann Hungary Kft., Budapest Phoenix Contact Kft., Budapest 1990–1993 Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest Szakmai tevékenység A mérnök-geofizikusi végzettségnek megfelelő munka az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben: adatfeldolgozás és értelmezés. 1993–1999 Mérnök-üzletkötői tevékenység az elektrotechnika területén. Részvétel belső továbbképzéseken és folyamatos önképzés. Oktatási és publikációs munkák az elektrotechnika területéhez kapcsolódóan az alábbiak szerint: 1999–Alkalmazástechnikai előadások 2001– Aktív tagság az MSZT Villámvédelmi Műszaki Bizottságában 2001–Szakcikk-publikációk szakmai folyóiratokban 2006–2007 A „Tűzálló kábelrendszerek” c. kézikönyv első és második kiadásának megjelenése (Szerző: Kruppa Attila, Kiadó: OBO Bettermann Kft.) 2008–2011 Közreműködés az MMK Elektrotechnikai Tagozata és a BM OKF által létrehozott Elektrotechnikai Tűzmegelőzési Munkabizottság (ETMb) megalapításában, titkári teendők ellátása, Villamos Ajánlott Műszaki Megoldások kidolgozása 2008–Közreműködés az Országos Tűzvédelmi Szabályzat és egyéb jogszabályok előkészítésében 2009 A „Villámvédelem a gyakorlatban” c. kézikönyv megjelenése (Szerző: Kruppa Attila, Kiadó: OBO Bettermann Kft.) 2009 Villámvédelem 2009. jegyzet (Társszerzőként, 3. fejezet, Kiadó: Magyar Elektrotechnikai Egyesület) 2011–A MEE Tűzvédelmi munkabizottságának vezetése 2012 A „Villámvédelem a gyakorlatban” c. kézikönyv második, bővített kiadásának megjelenése (Szerző: Kruppa Attila, Kiadó: OBO Bettermann Kft.) 2012 A „Villamos vezetékrendszerek tűzvédelme” c. kézikönyv megjelenése (Szerző: Kruppa Attila, Kiadó: OBO Bettermann Kft.) 2014 MEE Straub-díj 2014–Közreműködés a Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek kidolgozásában

Nívó díj

Dr. Fodor István

1947-ben született Budapesten. 1966-ban felvételt nyert a BME Villamosmérnöki Karának Erősáramú szakára. 1969-től kapcsolódott be a Nagyfeszültségű Technika tanszéken a szigeteléstechnikai kutatásokba, amit tudományos segédmunkatársként folytatott. 1973-ban a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolára helyezték, ahol az ottani nagyfeszültségű laboratórium beüzemelése volt a feladata. A főiskolán folyó betonalapföldelő kutatás révén kapcsolódott be a MEE tevékenységébe, ahol 1975-től a Villámvédelmi MUBI tagja. 1978-ban visszatér a BME Nagyfeszültségű Technika Tanszékére, s 1979-ben doktorálva, adjunktusként oktat, a MEE-ben pedig az Elektrosztatikai MUBI tagjaként tevékenykedik. 1988-tól a MEE szaktanácsadója. Előadásokat tart a MEE és a MATE szervezésében elektrosztatika és EMC témákban, számos cikk szerzője. A BME nagyfeszültségű laboratóriumának vezetője 2001-ig: ettől kezdve saját cégében, a VILODENT 98 mérnökirodában dolgozik tovább a villámvédelem, EMC és szigetelésdiagnosztika területén. 2007-ben kap megbízást a villámvédelem területén a MEE képviseletére az MSZT-ben és az OKF-ben folyó munkában. Villámvédelmi konferenciát rendez, s a MEE- t képviselve a Műszaki bizottság tagjaként segíti az új villámvédelmi szabvány magyar nyelvű változatának elkészítését. 2009-ben beindítja az MSZ EN62305 akkreditált oktatását. Lektorálja a MEE „Villámvédelem 2009” jegyzetét. Az ÉVB szakosztály titkára, majd egy cikluson keresztül delegáltja az Elnökségbe. Állandó feladata a MEE-n belüli villámvédelmi oktatás. Húsz éve foglalkozik az EMC-szemlélet bevitelével a tervezői munkába. Jelenleg a dolgozókat érő elektromágneses expozícióval, ennek mérésével és a tapasztalatok alapján megfogalmazható tervezői ajánlásokkal foglalkozik. 2010-ben Bláthy-díjat kapott, majd 2021-ben Straubdíjban részesült.

Dr. Jeszenszky Sándor

Budapesten született 1935-ben. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1958-ban villamosmérnöki diplomát szerzett. A Villamos Automatika Intézetnél (VILATI) dolgozott nyugdíjazásáig. Fejlesztő-tervező mérnök, fejlesztési főmérnök, műszaki igazgató volt. 1990-ben az MTA műszaki tudomány kandidátusa, a BME egyetemi, majd PhD doktora lett. Fő szakterülete a szabályozott villamos hajtások és teljesítményelektronika, az első hazai tirisztoros hajtások létrehozója. Főállása mellett tanított, az ELTE Technika Tanszékén c. egyetemi docens, c. főiskolai tanár. Tudományos munkát végzett az MTA Tudományés Technikatörténeti csoportjában. 10 éven keresztül az MTA Tudomány-, Technika és Orvostudomány Történeti Komplex Bizottságának titkára volt. Erősáramú szakmai munkája mellett elektrotechnika-történeti kutatásokat végzett, részt vett a Magyar Elektrotechnikai Múzeum létrehozásában, mint a múzeum tudományos tanácsának tagja. Nyugdíjazása után a múzeum főmuzeológusa, majd 12 évig igazgatója volt. Megszervezte az általános és középiskolások múzeumi fizika oktatását, az úgynevezett rendhagyó fizikaórákat. 15 éven át a MEE Technikatörténeti Bizottságának elnöke volt. A Paviai Egyetem Elektrotechnikai Múzeumának egyik tervezője, berendezője és előadója. A Német Elektrotechnikai Egyesület (VDE) Ausschuss Geschichte der Elektrotechnik meghívott tagja és MEE-összekötője, számos hazai és külföldi konferencia szervezője és előadója volt, többek között a MEE és a VDE Budapesten tartott Jahrhunderte der Hochspannung közös konferenciájáé. Kitüntetései: MEE Zipernowsky, Elektrotechnikai Nagydíj, Nívó díj, VDE Euler érme.

Dr. Koller László

Budapesten született 1943-ban. A BME-n 1967-ben villamosmérnöki, 1972-ben mérnöktanári diplomát szerzett. Kezdetben főként iparvállalatoknál, 1974-től 2013-ig a BME-n dolgozott, 1995-től egyetemi docens, 2005-től 2008-ig a Villamos Energetika Tanszék tanszékvezető-helyettese volt. 1980-ban műszaki doktori, 1994-ben műszaki tudomány kandidátusa és PhD-fokozatot szerzett. A Kecskeméti Főiskolán is oktatott főiskolai tanárként 2009-től 2013-ig. Ettől kezdve a BME címzetes egyetemi tanára. Publikációinak száma 122, közülük 14 szabadalom és találmány. Hazai és német termékekben testet öltött műszaki alkotásai az indukciós hevítés inverterei és berendezései (olvasztókemencék és főzőkészülékek), valamint az áramjeladók témaköreiben születtek. Jelentősebb szakmai elismerései: „Kiváló Feltaláló” arany fokozata, Akadémiai Szabadalmi Nívódíj, valamint három MEE-díj (Zipernowsky, Nívó és Liska). Kutatásai a hallgatók közreműködésével folytak, témavezetésével 40 tanítványa nyert díjat TDK és Végzős Konferenciákon, valamint Országos Diplomaterv Pályázatokon. A villamosmérnök-képzésben bevezette a villamos hőtechnikai ismeretek oktatását és kutatását. Létrehozta a villamos hőtechnika és később a nagyáramú technika iskolát. Új tantárgyak létrehozásáért és oktatási tevékenységéért miniszteri dicséretben, jegyzeteiért Nívó díjban részesítették. A nagyáramú technika témakörét a doktori képzés kötelező tantárgyának részeként oktatta. Vezetésével működő kutatócsoportokban eredményesen vettek részt a graduális és doktori képzés hallgatói, akikkel közösen folyóiratcikkeket publikált. Több doktoranduszhallgató témavezetője volt, közülük kettő szerezte meg a fokozatot. Színvonalas és eredményes oktató munkájáért a Mestertanár Aranyérem kitüntetést adományozta az OTDK. Oktató-kutató munkájának támogatására Széchenyi Professzori és Széchenyi István Ösztöndíjban részesült.