2020. évi díjazottak - életrajzok

 Elektrotechnikai Nagydíj

dr. Novothny Ferenc
 Bláthy-díj  Béres József
  Mező Csaba
 Kandó-díj Alföldi József
  ifj. Gráfel Sándor
  Kiss Róbert
  Rostás Zoltán
 Csáki-díj Veréb Tamás
 Déri-díj dr. Kiss László Zoltán
 Urbanek-díj Major Gyula
 MEE Életpálya-díj Lieli György
  dr. Majoros András
  Szabó Benjámin
  dr. Varjú György
 NÍVÓDÍJ dr. Kádár Péter
  dr. Kovács Attila
  Novák Balázs
Liska-díj Kollár István
Verebély-díj Arató Csaba

 

ELEKTROTECHNIKAI NAGYDÍJ

 

Dr. Novothny Ferenc (PHD)

 1947-ben Rákóczifalván született. 1972-ben a BME-n villamosmérnöki, még az év őszén mérnöktanári oklevelet szerzett. A Ganz Kapcsolók és Készülékek Gyára külön díját elnyert diplomatervével, a gyárban labormérnökként kezdte el szakmai munkásságát. Rövid katonai szolgálat után – tanári hivatásának élve – a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán tanársegédként kezdte – az akkor alakuló Villamos Művek Tanszéken – az oktatói munkát. Nyelvvizsgákat letéve, és disszertációkat írva adjunktusi, docensi címek után főiskolai tanár lett. Az Óbudai Egyetem megalakulásától egyetemi docensként dolgozott, ma, mint Címzetes Egyetemi Tanár oktat. A külföldi és hazai egyetemi oktatás mellett – amelyet 11 egyetemi jegyzet, 7 példatár és számos tanulmány fémjelez – nagy gondot fordított az ipari kapcsolatokra, részt vett a 750 kV-os távvezeték építésében, EIB Instabus tervezői és üzembe helyezői képesítést, majd FAM (KiF –2) feljogosítást szerzett. 1998-tól 15 éven át ipari szakemberek számára egész napos képzést tartott a Schneider Electric Rt. Oktatóközpontjában, valamint a Paks Atomerőmű Zrt. Villamos üzemvitel munkavállalói részére. Az MSzT több Műszaki Bizottságában tevékenykedik, az ÉVB nemzeti szabványosító műszaki bizottság elnöke. Az EMOSZ tiszteletbeli elnöke, az MMK tiszteletbeli tagja. 1985 óta a MEE tagja, több mint 20 éve az ÉV MUBI vezetője és aktívan, titkárként dolgozik az ÉBSZ szakosztályban. Szakmai, tudományos és társadalmi tevékenysége elismeréseként Verebély-, Bláthy-, Nívó-díjat kapott. A MEE ifjúsági bizottsága részére az „Energetika oktatója” megtisztelő címet adományozta. Konferenciák, képzések, tanfolyamok, vándorgyűlések rendszeres előadója, szakfolyóiratokban rendszeresen publikál. A MEE felterjesztésére a nemzetgazdasági miniszter Miniszteri Elismerő Oklevélben részesítette.

 


 

BLÁTHY-DÍJ

 

Béres József

1968-ban született Miskolcon. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán végezte, ahol erősáramú villamosmérnök diplomát szerzett 1994-ben. Frissdiplomásként az akkori ÉMÁSZ társaságnál kezdett dolgozni Miskolcon. Az első években fő feladata a villamos hálózatok tervezése volt, amely során a korszerű, számítógépes alapú hálózattervezési módszerek bevezetése is feladata volt. A privatizáció után két alkalommal volt hosszabb külföldi tapasztalatcserén (Stuttgart, Essen). 2001-től kapott megbízást a számviteli unbundling miatt szükségessé váló hálózathasználati díjrendszer kialakításáért felelős országos munkacsoportban való részvételre. 2002-től vezetői megbízást kapott az ELMŰ Nyrt. és ÉMÁSZ Nyrt. Hálózathasználat menedzsment területek vezetésére. 2007-től az ELMŰ Hálózati Kft. és ÉMÁSZ Hálózati Kft. felelős ügyvezető igazgatójának nevezték ki, ahol az asset managament, hálózathasználat menedzsment, méréstechnika, üzemirányítás, beruházási és dokumentálási területek közvetlen irányítását is ellátta. 2020. április 1-től az ELMŰ és ÉMÁSZ társaságcsoport hálózatért felelős Igazgatósági tagja. 2011-től az Eureletric Magyarország Tagozat Egyesület elnökségi tagja, ahol a nemzetközi hálózati irányítóbizottság munkájában képviseli Magyarországot. 1995 óta a Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja, melyet 2013-2019 között az Egyesület elnökeként vezetett.

 

 

Mező Csaba

Mező Csaba 1964-ben született Egerben. 1985-ben a Kandón villamos üzemmérnöki diplomát, 1990-ben a BME-n villamosmérnöki diplomát szerzett. Ezt a követően a Budapest Elektromos Művek Üzemviteli főosztályán kezdett el dolgozni, informatikai munkatársként. A legjelentősebb munkája az akkor még újdonságnak számító KIR és KÖFIR, a kis- és középfeszültségű információs rendszer bevezetése volt. 1993-tól a az ÉDÁSZ fejlesztési igazgatója, majd 1997- től műszaki igazgatója volt. 2001-ben csatlakozott az akkor frissen átalakult e.on Hungária csapatához, ahol előbb az e.on Hungaria leányvállalatainak szakmai irányítása volt a feldata, majd 2010-től a hálózati igazgatóként a teljes hálózati terület opertív irányítása tartozott hozzá. Ebben az időben támogatta az E.on nemzetközi terjeszkedését, így végzett műszaki átvilágítást Bulgáriában, Litvániában, akvizíció utáni integrációt Szlovákiában, majd egy több közép-európai országon átívelő műszaki, folyamat és IT hatékonyság növelő projektet irányított. Az itthoni munkái közül ki lehet emelni az első számítógéppel támogatott munkairányítási rendszer bevezetését. Csaba 2015 -ben csatlakozik a Deloitte csapatához, ahol kollégáival egy piacvezető energetikai tanácsadó üzletágat épített fel. Jelenleg több energetikai vállalatnak dolgoznak és emellett folyamatosan részt vesznek országos stratégia projektekben is. Csaba több mint 30 éves  energetikai tapasztalttal rendelkezik, speciális szakterületea stratégia projektek, tranzakciók, szervezet átakítás, hatékonyság növelés, folyamat fejlesztés és informatikai rendszerek bevezetése.

 


 

KANDÓ-DÍJ

Alföldi József

 1951. 08. 22-én született Dávodon, középiskolai tanulmányait Szekszárdon végezte, ezt követően a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán szerzett üzemmérnökségi végzettséget 1975-ben. Rövid ideig dolgozott a Telefongyárban és a BHG-ban fejlesztő mérnökként. 1979-től a DÉMÁSZ, illetve annak jogutód szervezeténél dolgozik nyugdíjazásáig. Az első időszakban a Nagykőrösi Üzemigazgatóság villamos alállomás üzemeltetési és felújítási tevékenységét irányítja, erre az időszakra esik az alállomások tele-mechanizálása. Ezt követően a kecskeméti üzemmérnökség vezetésével bízzák meg. Ebben az időszakban foglalkozik a KÖF FAM tevékenység újraszervezésével, amely tevékenységet 2012 decemberén bekövetkezett nyugdíjazásáig szervez, irányít. Közben 2005-ben energia-auditori végzettséget szerez. 1979 óta tagja a MEE szervezetnek, eleinte a nagykőrösi helyi csoportban kisebb szervezési feladatokat végez tanfolyamok, előadások és tanulmányutak kapcsán, majd vezetőségi tag, később a szervezet elnöke lesz 1997-től. A kecskeméti és nagykőrösi szervezetek 2003- as egyesülése után a közös szervezet elnöke 2010-ig. A szervezet oktatási tevékenységében az 1980-as évektől napjainkig folyamatosan szervezőként és oktatóként közreműködik.

 

 

 

ifj. Gráfel Sándor

 1973-ban született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a debreceni Erdey-Grúz Tibor Vegyipari szakközépiskolában végezte, ahol villamosenergia-ipari technikusi oklevelet szerzett. 1994-ben a TITÁSZ Rt. Debreceni Üzletigazgatóságának Alállomási osztályán kezdett el dolgozni. A következő évben munkavédelmi területen folytatta a pályáját, és elvégezte a munkavédelmi technikumot. 2000. évben a Gábor Dénes Főiskolán, biztonságszervező szakirányon mérnök-informatikus oklevelet szerzett. Tanulmányait a Munkavédelmi Képző és Továbbképző felsőoktatási intézményben folytatta, ahol 2004-ben egyetemi szakmérnök munkavédelmi szakon szakirányú szakképzettséget szerzett. 1994 óta az E.ON-nál, illetve jogelődjeinél dolgozik. Néhány hónap kivételével különböző munkavédelmi pozíciókat töltött be a cégcsoportnál. 2010 évtől az E.ON Hungária Zrt. munkavédelmi szakreferense, a munkavédelmes munkatársak szakmai irányítója. 2019-től az E.ON Hungária Zrt. munkavédelmi szakértői csoportját vezeti szakreferensi pozícióban. Feladatai közé tartozik többek között a munkavédelmi jellegű műszaki specifikációk készítése, HSE stratégia támogatása, HSE folyamatok fejlesztése, MEBIR működtetése, vezetők és munkatársak támogatása. Elhivatott a munkavédelmi kultúra javítása, fejlesztése, a munkatársak és vezetők munkabiztonsági szemléletének formálása terén. Ezért folyamatosan keresi az új megoldásokat, eszközöket. A MEE Debreceni Szervezetének 2001 óta tagja. A Titkári funkciót 2010 óta tölti be.

 

 


Kiss Róbert

1979-ben született Nyíregyházán. Erősáramú-berendezés szerelő iskola elvégzését követően Debrecenben villamosenergia-ipari technikumot végzett. 2005-ben a Miskolci Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát, villamosenergia rendszerek szakirányon. 1996-tól a TITÁSZ Nyíregyházi Üzemvezetőségén kezdett el dolgozni üzemviteli szerelőként, majd üzemeltetési technikusként. Ezt követően az EON-nál üzemeltetési, fejlesztési, műszaki ellenőri, beruházási és technológiai területeken szerzett szakmai tapasztalatokat, jelenleg az EON Áramhálózati Osztályán kábelhálózati szakreferens. Szakterülete a kábeltechnológiák, transzformátorok, kapcsolóberendezések és a kompakt transzformátor-állomások. 1996-tól a MEE Nyíregyházi Szervezet tagja. 2013-tól ellátja a szervezet titkári, oktatási ügyintézői és gazdasági felelős feladatait. Rendszeresen szervez regisztrált szerelői, valamint OKJ-s villamos biztonságtechnikai érintésvédelmi, ebf, villámvédelmi képzéseket. A területi szervezetben összefogja a regisztrált szerelői etikai vizsgálati folyamatokat, részt vett az EON és a MEEVET közötti etikai vizsgálatok folyamatának javításában, az etikai vizsgálatok bejelentéséhez új bizonylatot dolgozott ki a MEEVET részére. A javaslataival támogatta a MEEVET digitális nyilvántartási rendszerének, valamint a MEE tagnyilvántartó rendszer továbbfejlesztését. Rendszeresen tanulmányutakat szervez, amelybe bevonja a szomszédos területi szervezeteket is. Részt vett a Lengyelországi Rzeszów-i (~Zsesóvi) Elektrotechnikai Egyesülettel folytatott területi szervezeti partneri kapcsolattartásban. Részt vett a COBRA elektronikus számlázó szoftver tesztelésében, a területi szervezeti bevezetésében, valamint az új ügyviteli kézikönyv véleményezésében.

 

 

 

Rostás Zoltán

Középiskolai tanulmányait a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1975-ben szerzett erősáramú villamosmérnöki oklevelet. 1985-ben kitüntetéssel végezte el a BME villamosenergetikai szakmérnök szakot, majd 1988-ban szakközgazdász oklevelet szerzett. 1975-től nyugdíjba vonulásáig dolgozott a DÉDÁSZ-nál és annak jogutódjánál, az E.ON-nál. Iparági tevékenységét a védelem-automatika szakterületen kezdte, majd különböző vezető beosztásokban dolgozott, mint védelem- automatika részlegvezető, Pécs Városi Üzemmérnökség vezető, szakszolgálati főmérnök, műszaki igazgatóhelyettes, alállomási osztályvezető. Fő tevékenysége volt a 132 kV/KÖF alállomások fejlesztése és üzemeltetése. Kiemelt irány volt az elavult 35 kV-os feszültségszint fokozatos megszüntetése, az egyszerűsített alállomások felújítása és gyűjtősínessé alakítása, az alállomási primer diagnosztika rendszerbe állítása, a védelemtechnológia generáció váltása, az eljegesedett 132 kV-os távvezeték 10 kV-ról történő jégolvasztása. A MEE Pécsi Szervezetének 1977 óta tagja. 1994-1997 között a titkára, ezt követően a mai napig a vezetőség tagja és küldött. Sok MEE rendezvény szervezésében vett részt, több szakmai előadást tartott. Gyűjtő és irányító munkájával járult hozzá a pécsi Elektrotechnikai Gyűjtemény kialakításához. Több kollégával együtt dolgoztak azon, hogy a szakmai utánpótlás biztosított legyen és a MEE is fiatalodjon. Komoly szerepet vállalt „Az Elektrotechnika Nagyjai Alapítvány” működésében, mely bronz dombormű formában megörökíti az elektrotechnika kiemelkedő magyar tudósainak munkásságát. Eddig tíz dombormű felavatása történt meg Pécs különböző pontjain. Szakmai munkásságát MVM Zeusz díj, Bendes Tibor emlékplakett, valamint MEE Verebély díj és a MEE Pécs Elektro-Sopianae díjjal ismerték el.

 


 

CSÁKI-DÍJ

 

Veréb Tamás

 1955-ben született Kisvárdán. Középiskolai tanulmányait a Villamosenergia-ipari Szakközépiskolában Budapesten, az Üteg utcában, az egyetemit a BME Villamosmérnöki Kar Erősáramú szakán végezte. 1979-ben kezdett dolgozni, az Országos Villamos-távvezeték Vállalatnál, Albertirsa 750/400 kV-os alállomáson, majd Budapesten a Villamos Relévédelmi Mérés és Távközlési Osztályon relévédelmi mérnökként. 1987-től a Magyar Villamos Művek Tröszt-nél az Országos Villamos Relévédelmi, Automatika és Mérés Osztályon (OVRAM) relévédelmi munkatárs. 2001-től az MVM Zrt.-nél a Hálózatüzemeltetési Osztályon osztályvezető helyettes, majd 2004-től a Hálózati Igazgatóságon Hálózatüzemeltetési főmérnök. 2006-tól a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.-nél az OVRAM osztályvezetője. Szakmai munkája során az átviteli hálózat relévédelmi rendszerének megismerését követően karbantartási, üzembe helyezési munkákban vett részt. Az elektromechanikus, majd az elektronikus védelmekkel szerzett tapasztalatokat követően, aktív szerepet vállalt az alállomási digitális védelem és irányítástechnikai rendszer kialakításában, bevezetésében. Az átviteli hálózati alállomások távkezelésének bevezetése során kezdeményező szerepe volt a relévédelmi rendszer távfelügyeletének kialakításában, fejlesztésében. 1988 óta tagja a MEE-nek. A védelmes értekezleteket szervezte 2006-tól a szakmai szervezetek részére, 2014-től MEE-vel közös szervezésben, Védelmi és Irányítástechnikai Fórum néven. A szakmai program összeállításában szervező bizottsági tag. Az átviteli hálózati alállomások relévédelmi rendszerének távfelügyeletéről, valamint az üzemirányító rendszerről évente előadást szervez az Óbudai Egyetem hallgatói részére a MAVIR-ban. Szakterületi dokumentumokat publikált a digitális védelmekről az MVM közleményekben, majd MAVIR kiadványokban. 2000-ben MVM emlékéremmel ismerték el az átviteli hálózati szekunder rekonstrukciókban végzett munkáját, a digitális védelem és irányítástechnikai rendszer bevezetését.

 


 

DÉRI-DÍJ

 

Dr. Kiss László Zoltán

 1926-ban született Disznóshorvát-Ormospusztán. Gépészmérnöki oklevelét 1949-ben szerezte. 1949-től 1989-ig, nyugállományba vonulásáig a Ganz Villamossági Művekben dolgozott. Kezdetben a transzformátorszerkesztés vezetőjeként, majd igazgatói tanácsadóként tevékenykedett. Jelentős szerepe volt a 420 és a 750 kVos transzformátorok kifejlesztésében. 1970-ben fél évet, 1977-ben egy évet dolgozott, mint ENSZ UNIDO szakértő az indiai Bhopálban, valamint Jhansiban. 1969-ben kandidátusi, 1980-ban doktori fokozatot szerzett. 1975-ben Állami-díjjal, 1976-ban Zipernowsky-díjjal tüntették ki. 1972-től 1989-ig tagja volt a Transzformátor Tanulmányi Bizottságnak (CIGRE Sc.12 Transformers), 1950-től a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek, 1996- tól az MTA Elektrotechnikai Bizottságának. Nevéhez fűződik 55 magyar, 22 idegen nyelvű tudományos cikk megírása, három a Mérnöktovábbképző Intézet kiadásában megjelent jegyzet. Ezen kívül hét műszaki könyv társszerzője, egynek pedig az egyedüli szerzője (Nagrev-i Ohlazsgyenije Transzformatorov, Energia Kiadó, 1980). Társszerzője volt az angol nyelvű Large Power Transformers c. könyvnek (Elsevier Sci. Pub.). Számos magyar és idegen nyelvű előadást tartott itthon és külföldön transzformátorgyártás és -tervezés témában. Nyugállományba vonulása után 1993-ig mint tanácsadó dolgozott a MAGNETEK floridai és ohiói transzformátorjavító vállalatainál. 1996-tól 2003-ig a Transelektrónál, majd 2003-tól 2008-ig a Ganz-Transelektrónál végzett tanácsadói munkát, mint egyéni vállalkozó. Az 1979. november 5. óta üzemelő Ukrajna-Magyarország közötti 750 kV-os távvezeték albertirsai transzformátorait a Ganz Villamossági Művek gyártotta, ezekről 1986. február 20-án angol nyelvű részletes előadást tartott az indiai Bombay-ben. 2018. november 5-én a már 40 éve üzemelő transzformátorokról Budapesten, a MAVIR-ban tartott magyar nyelvű ismertetést. 2019-ben rubindiplomát kapott.

 


 

URBANEK-DÍJ

 

Major Gyula

 Szakmai eredmények: több mint ezer világítási létesítmény tervezése, ezek közül csak a legfontosabbak: Népstadion világítása 1991, MTK stadion LED világítása 2016, Duna Aréna (Dagály) LED sportvilágítása 2017, Dunaplaza B udvar indirekt világítási rendszere 2013, Szeged MJV Világítási Mesterterv társszerző 2017, Illovszky stadion sportvilágítási tervei 2017–2019, Puskás Ferenc stadion sportvilágítási tervei 2017–2019. MEE Gazdasági Bizottság tag két cikluson át, VTT ellenőrző bizottság elnök 2 cikluson át. Szakmai, szervezeti tevékenység: A CIE (Nemzetközi Világítási Bizottság) sportvilágítási munkabizottságaiban aktív részvétel 1988 óta. Oktatói, szakirodalmi tevékenység: Óbudai Egyetem, BME, Magyar Mérnökkamera sportvilágítási oktatások tartása. Matematikusként került a világítástechnika területére, még dr. Horváth József kezdeményezésére, mivel a megvilágítás méretezés komoly matematikai tudást igényel. Jelentősen hozzájárult a számítógépes világításméretezés hazai bevezetéséhez. A szakterületen eltöltött évtizedek alatt olyan magas szintű világítástechnikai ismeretekre tett szert, hogy a Puskás stadion sportvilágítási berendezéseinek méretezését rábízták.

 

 


 

MEE ÉLETPÁLYA-ELISMERÉS DÍJ

 

Lieli György

 1939-ben született Mohácson. A GANZ Kapcsolók és Készülékek Gyára NV-ben volt elektroműszerész ipari tanuló. Szakmunkásként a BME Villamosmérnöki Karán, a Műszer- és Szabályozástechnikai Szakon, az esti tagozaton szerzett villamosmérnöki diplomát 1968-ban. Egész szakmai pályafutása az említett céghez, illetve jogutódjához, a GANZ Kapcsoló- és Készülékgyártó Kft.-hez kötődik. Az 1967-ben létesült Villamos laboratórium labormérnöke, majd annak vezetője lett, ahol fejlesztési vizsgálatokkal és méréstechnikai módszerek fejlesztésével foglalkozott. Innen került a Fejlesztési Főosztályra, majd nyugdíjazása előtt termékfelelősi beosztásba. Jelenleg is ezt a munkakört látja el. Több féléven át a BME Nagyfeszültségű és Készülék Tanszékén, valamint a Kandó Kálmán Főiskolán mérésvezető tanársegédként működött. Cikkei jelentek meg az Elektrotechnika, az Elektroinstallateur, a Villanyszerelők Lapja stb. szakfolyóiratokban és az Épületvillamosság szakkönyvben. Másfél évtizeden át titkára volt az „Interelektro” nemzetközi műszaki-tudományos együttműködési szervezet kisfeszültségű készülékekkel foglalkozó munkacsoportja hazai tagozatának. 1961 óta a MEE tagja. A GANZ KK üzemi szervezetében végzett szervezői és előadói munka után, illetve azzal párhuzamosan a Villamos Gép, Készülék és Berendezés Szakosztályához vezetett az útja, ahol a szakosztály titkári teendőit látta el 23 éven keresztül. Nevéhez sok szakmai nap és gyárlátogatás szervezése fűződik. Aktív tagsága nem szűnt meg. Megfordult Vándorgyűléseken, a Szabványosítási és a Technikatörténeti Munkabizottságokban, valamint a Villgép Szövetségben is. Korábban Liska-díjban és Straub-díjban részesült.

 

 

 

Dr. Majoros András

 Dr. Majoros András 1939. október 26-án született Mátészalkán. 1963-ban szerzett oklevelet a BME Villamosmérnöki Kar erősáramú szakán. Munkahelyei és beosztásai: 1963-1966 között műszaki ügyintéző az Energiagazdálkodási Intézetben (HŐTERV). 1966-tól a BME Építészmérnöki Karán tanársegéd, adjunktus, majd docens. 1997-2009 között egyetemi tanár, 2005-től professzor emeritus. 1991–2005 tanszékvezető-helyettes, 1994–2005 intézeti igazgatóhelyettes. Tudományos fokozatai: egyetemi doktor (1987), műszaki tudomány kandidátusa (1987), PHD (1995), habilitáció (1996 épületfizika). Szakmai tevékenysége: Az építészmérnöki karon a mesterséges és a természetes világítás, valamint az épületvillamos berendezések tárgyak oktatása (előadások és gyakorlatok) a magyar és angol nyelvű képzésben, közreműködés posztgraduális képzésekben. Eredményes kutatásai a természetes világításra (a természetes fényforrás hazai jellemzőinek meghatározása, méretezési eljárások, benapozás-védelem problémái stb.), a mesterséges világítás természeteshez történő illesztésére és az illesztés eredményezte energiamegtakarítás meghatározására, a dinamikus világítás hatásainak tisztázására, a látássérültek igényeit kielégítő vizuális környezet formálására irányultak. Kutatásai eredményeit mintegy 30 alkalommal publikálta hazai és nemzetközi konferencián, illetve folyóiratban. Részt vett több nemzetközi program (TEMPUS, LEONARDO, AWARD, ALADIN) keretén belül folytatott kutatásban, oktatási anyag fejlesztésben. Szerzője 2 könyvnek, 9 magyar és 4 angol jegyzetnek, szerkesztője és társszerzője 2 jegyzetnek, társszerzője 6 könyvnek és 5 jegyzetnek. Az elmúlt évtizedekben folyamatosan részt vett a MEE Világítástechnikai Szakosztályának, illetve a VTT a munkájában, előadott konferenciáin és ankétjain, közreműködött eseti bizottságainak munkáiban.

 

 

 

Szabó Benjámin

 1932.08.20-án született Mezőberényben. 1958-ban villamos mérnöki diplomát szerzett a Moszkvai Energetikai Egyetemen, 1965-ben gazdasági mérnök lett a BME-n. 1958-tól az Ajkai Erőmű mérnöke, 1961-től az Ajkai Erőmű Vállalat igazgatója. 1963-1966 közötti MSZMP Központi Bizottság Ipari Osztályán a villamos energia ipar szakmai felelőse. 1967-1983 között két év megszakítással a Paksi Atomerőmű létesítésének irányítása, az üzemeltetés megszervezése volt a feladata (miniszteri biztosi, vállalat vezérigazgatói, kormánybiztosi beosztásokban). 1970-1972 a VERTESZ vezérigazgatója. 1983-1992 az OVIT vezérigazgatója, 1992-től nyugdíjas. 2005-ben jelenik meg az atomerőmű építéséről szóló könyve, ATOMKORKÉP címmel. Fiatal mérnökként tagja lesz az ETE és a MEE egyesületeknek. Nyugdíjasként is ír cikkeket ezen egyesületek szakmai folyóirataiba, és a paksi Atomerőmű újságba. 2007-től az ETE Szenior Klubjának elnöke és az ETE szakfolyóiratának szerkesztő bizottsági tagja. A klub a Magyar Elektrotechnikai Múzeumban, előzetes program szerint hetenként tart összejövetelt ismert előadók bevonásával, az ország különböző területein élő, elsősorban korábban az energetika területén dolgozó kollégák részére. Elismerések: 1985-ben megosztott Állami Díjat kapott, 1966-ban a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, 1983-ban a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. 1985-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Népek Barátsága Érdemrendet, 2010-ben a Roszatom által alapított Kurcsatov érdemérmet adományozták neki. 1977-ben az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesülettől a Zegner János András, 2013-ban Szabó Imre díjakban részesült. 1983-ban a Tolna Megyei Tanács Alkotói díjban részesítette. 1999-ben az Országos Villamos Távvezeték Zrt. céggyűrűjét kapta meg. 2002-ben a Paksi Atomerőmű Zrt. Héliosz díjban részesítette. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia és a Paksi Atomerőmű Zrt. által alapított Wigner Jenő Díjban részesült. 2014-ben az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. céggyűrűt, az MVM Zrt. Életmű díjat adományozott neki. 2016-ben a Paks város, 2017-ben Mezőberény város díszpolgárrá választotta.

 

 

 

Dr. Varjú György

Születési év és hely: 1938. 03. 10., Siklós. Iskolai végzettség, tudományos fokozat: Okleveles villamosmérnök, a műszaki tudományok doktora. Munkahelyek, beosztások, szakmai elkötelezettség, szakmával összefüggő vagy egyéb tagságok: 1961-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Villamosmérnöki és Informatikai Kar, Villamos Energetika Tanszék, Villamos Művek és Környezet Csoport, oktatója, 1961: gyakornok, 1962–67: tanársegéd, 1968–89: adjunktus, 1990: docens, 1991–: egyetemi tanár, tanszékvezető, 2008-tól professzor emeritus. Oktatási és kutatási területei: Villamosenergia átvitel;Villamosenergia-rendszer (VER) üzeme és irányítása; Villamosvasúti táplálási rendszerek; VER védelme és automatikája; VER és villamos vasúti táplálás elektromágneses összeférhetősége a távközlési rendszerekkel (EMC). Ezeken a területeken évtizedek óta részt vett és különböző tisztségeket töltött be különböző a nemzetközi szakmai szervezeteknek (CIGRE, URSI, IEEE, ITU) az EMC-vel összefüggő tevékenységében. Ezeknek a területeknek a hazai művelője is, mint a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) elektromágneses összeférhetőség (EMC) műszaki bizottság, elnök; Nemzeti Akkreditációs Hatóság (NAH), EMC szakértője. Tevékenységére támaszkodott a Magyarországon – Európában másodikként – alkalmazott autó transzformátoros vasúti táplálási rendszer bevezetése, amely a villamos vasút és a távközlő rendszerek közötti elektromágneses összeférhetőség gazdaságos megvalósítását tette lehetővé. Konzultánsként közreműködött ennek a rendszernek a svéd és norvég vasutaknál történő bevezetésében is. Dr. Varjú György elnyert kitüntetései, díjai: Kiváló Munkáért Érem, Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa (1980) Ezüstjelvény, Magyar Híradástechnikai Egyesület (1980) Békési díj, Posta Kísérleti Intézet (1982) Déri díj, Magyar Elektrotechnikai Egyesület (1989) Zielinski Szilárd Díj, Magyar Mérnöki Kamara (2001), Siemens Kutatói Díj (2002), BME József Nádor Emlékérem (2006), MAVIR Emlékérem (2006), Professor Emeritus, BME (2007) Szabványosításért, MSZT emlékérem (2008), Villamosmérnöki Aranyoklevél, BME (2011), ITU Elismerő Oklevél, ITU-T Study Group 5 (2012), Elektrotechnika Nagydíj, Magyar Elektrotechnikai Egyesület (2012), Smart Grid Elismerés, Jánossy Ferenc Szakkollégium (2012), Gábor Dénes Életmű Díj, Novofer Alapítvány (2015), Szabványosítási Munkáért Elismerés, MSZT (2018), Büki Gergely Díj, Magyar Mérnöki Kamara (2019), Szent-Györgyi Albert Díj, Magyar Nemzeti Erőforrás Miniszter (2019).

 


 

NÍVÓDÍJ

 

Dr. Kádár Péter

 1963-ban született Budapesten. 1987-ben okleveles villamosmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1989-ben okleveles szakmérnök, 1990-ben pedig egyetemi doktorátusi, 1994-ben műszaki tudományos kandidátusi fokozatot szerzett. 2002-ben az angliai Open Universityn szerzett MBA diplomát. 1989-ben az Erőtervnél tervező mérnökként dolgozott, majd 1992-től a KFKI MSZKI kutató mérnöke és csoportvezetője volt. 1996 és 2001 között a DynaData Kft. ügyvezető igazgatójaként, majd 2003-ig a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusaként tevékenykedett. Jelenleg az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának egyetemi docense és a Villamosenergetikai Intézet igazgatója, illetve az Alternatív Energiaforrások Kutatóhely igazgatója. Rendszeresen szervez szakmai rendezvényeket, illetve szakmai utakat közösen a VDE-vel. Szakértőként a megújuló energiaforrásokkal, villamosenergia-rendszer irányítási problémákkal, energiapiaci folyamatokkal foglalkozik. Vezetésével kiépült az Óbudai Egyetem megújuló energiaparkja. A hazai szélenergia, illetve vízenergia felhasználásáról jelentek meg könyvei. Több jegyzete és mintegy 200 publikációja jelent meg. Tagja a MEE-nek, CIGRÉ-nek és az IEEE-nek. Az utóbbinak hazai elnöke 2013-16 között, míg a MEE Szakmai Tudományos Bizottságát 2013-19 között vezette.

 

 

 

Dr. Kovács Attila

1988-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, Villamosművek ágazaton. Diplomaszerzés után az Országos Villamostávvezeték Vállalat alkalmazottjaként nappali szakmérnöki tanulmányokat folytatott a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosművek Tanszékén. Kutatási feladata az alállomási gyakorló szimulátorok technológiai modelljeinek, szimulációs szoftverének kidolgozása volt. E témakörben szerzett kitüntetéses erősáramú szakmérnöki diplomát 1990-ben, és védte meg egyetemi doktori disszertációját 1992-ben. 1990-től 1996-ig az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál dolgozott irányítástechnikai mérnökként, majd 1995-től irányítástechnikai szakágvezetőként. Feladata az alaphálózati alállomások számítógépes mérésadatgyűjtéséhez, az alállomások irányítástechnikai rekonstrukcióihoz kapcsolódó fejlesztések koordinálása volt, különös tekintettel az ÜRIK projekt alállomási munkáira. 1996-tól a DYNAsoft Kft.-nél dolgozott projektvezetőként, majd a DYNAdata Kft.-nél osztályvezetőként. Itt villamos diszpécserközponti rendszerek engineering feladataival, projekt-specifikus fejlesztéseivel, valamint szakértői rendszerek megvalósításával foglalkozott. 2000 óta az Astron Informatikai Kft. ügyvezető igazgatója. Több publikációja jelent meg hazai és nemzetközi folyóiratokban a villamosenergia-rendszer szimulációja, valamint a mesterséges intelligencia alapú megoldások villamosenergia-rendszerbeli alkalmazásának szakterületén. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi docense. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület tagja, az Energetikai Informatika Szakosztály vezetőségének tagja. 2006-ban Csáki Díjat kapott.

 

 

 

Novák Balázs

1976-ban született Szegeden. 1999-ben a BME-n okleveles villamosmérnöki diplomát, 2002-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen mérnök-közgazdász diplomát, 2011-ben a BME-n PhD fokozatot szerzett. 1999-ben a BME Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszékén tanszéki mérnökként kezdett dolgozni. 2003-tól ugyanitt – illetve később, mint Villamos Energetika Tanszéken – tanársegédként vett részt a tanszék oktatási és kutatási feladataiban. 2011-ben tervezőmérnökként csatlakozott a Hyundai Technologies Center CGIS csoportjához. 2012-től, mint csoportvezető irányította a közép- és kisfeszültségű kapcsolóberendezések fejlesztési feladatait. 2015 óta az angliai Lucy Electric – közép- és kisfeszültségű kapcsolóberendezéseket fejlesztő és gyártó – cégnél a berendezésekben lejátszódó fizikai folyamatok számítógépes modellezésével és szimulációjával foglalkozik. 2010-ben és 2011-ben, Koller Lászlóval közös kutatómunkáját az E.ON Scientific Award díjjal jutalmazta. Végeselemes szimulációival három alkalommal – 2016-ban, 2018-ban és 2019-ben – „Best in class” díjat nyert az ANSYS, szimulációs programcsomagot fejlesztő cég által évente, globálisan meghirdetett Hall Of Fame versenyen. A MEE-nek 1999 óta, az IEEE-nek 2010 óta tagja.

 

 


 

VEREBÉLY-DÍJ

 

Arató Csaba

Pécsett született 1941-ben, ahol 1959-ben érettségizett, majd 1962-ben villanyszerelő szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1970-ben elvégezte a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolát, az Erősáramú Kar Villamos Gépek és Készülékek szakát, mint okleveles üzemmérnök. A pécsi Állami Építőipari Vállalatnál ipari tanuló, majd villanyszerelő, később a pécsi áramszolgáltató vállalatnál (DÉDÁSZ) energetikus, majd műszerész volt. 1968-tól Budapesten dolgozik: a Villamos Állomásszerelő Vállalatnál (VÁV) műszaki ellenőr, majd próbateremvezető. 1989-től a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetnél (MEEI) vizsgáló mérnök, 2002 óta a TRACON Budapest Kft.-nél laboratóriumvezető mérnök. A VÁVnál, majd később a MEEI-nél a fő tevékenysége a kis- és nagyfeszültségű kapcsoló- és vezérlő berendezések, illetve a háztartási villamos készülékek és villamos alkatrészek műszaki ellenőrzése, mérése, típusvizsgálata és minősítése, továbbá villamos biztonságtechnikai ellenőrzések és szabványossági felülvizsgálatok voltak. Az MSZT több műszaki bizottságában képviseli egyesületünket, így folyamatosan közreműködik az erősáramú iparági és országos szabványok kidolgozásában, illetve az európai szabványok honosításában. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) tagjaként a Szabványosítási és az Érintésvédelmi Munkabizottság aktív munkatársa, így rendszeresen részt vesz az egyesület által kidolgozott szakmai jogszabályok, szabályzatok, szakmai irányelvek és tanfolyami jegyzetek előkészítésében, írásában, szerkesztésében (pl.: a Villamosmű Műszaki-Biztonsági Követelményei Szabályzat, Villamos Biztonsági Szakmai Elvárások, Javítás utáni vizsgálatok, Érintésvédelmi Felülvizsgálók Kézikönyve és Erősáramú Berendezések Felülvizsgálóinak Kézikönyve). Rendszeresen publikál az Elektrotechnika, a Villanyszerelők Lapja és az Elektro Installateur c. szakmai folyóiratokban. Rendszeresen tart szakmai előadásokat. A Villamos hálózatok gyakorlati kézikönyve című szakmai kiadvány két fejezetének szerzője.

 


 

LISKA-DÍJ

 

Kollár István

1963-ban született, középiskolai tanulmányait a Budapesti Üteg utcai Villamosenergiaipari Szakközépiskolában végezte. 1981-ben érettségizett és a tatabányai Hőerőmű Vállalat bánhidai erőművében helyezkedett el, mint villanyszerelő. 1985-től a Tatabányai Erőmű villamos laborjában dolgozott, 1986-ban szerzett villamosenergiaipari technikus végzettséget. 1988-ban villanyszerelő mester lett és távozva az erőműtől villanyszerelő kisiparosként kezdett el tevékenykedni, kezdetben egyedül, majd 1994-ben megalapította a Kollár-Vill Bt.-t és a kezdetektől kezdve villanymotorok javításával foglalkozott. Egy garázs nagyságú helyiségből indult, majd fokozatosan 3 épületes csarnokká nőtte ki magát a vállalkozás, jelenleg 19 főt foglalkoztat. Családi vállalkozásként gyermekei is segítenek a munkák elvégzésében. Mindig felismerte az ipari partnerek igényeit, a szerelői tevékenység kiegészült karbantartási, diagnosztikai, hajtás beállítási szolgáltatásokkal és új motorok kereskedelmével. Fontos volt számára, hogy a vállalkozás minőségirányításai tanúsítvánnyal is rendelkezzen. Átlagosan havi 200 motor javítása valósul meg a műhelyben. 2006 óta foglalkozik rezgésdiagnosztikával és azóta több nagyvállalat, szálloda villamos forgógépek által hajtott berendezéseit vizsgálja és készít ajánlásokat a tervszerű karbantartások elvégzésére. Külső munkái során vállalatoknál helyszíni javításokat, karbantartásokat is végez. Fontosnak tartja a képzéseket, követi a szakma fejlődését, igényeit, ezért a rendszeres továbbképzésekre is nagy figyelmet fordít.