2018. évi díjazottak - életrajzok

 Elektrotechnikai Nagydíj

Bognár Alajos
 Bláthy-díj  Czövek Zoltán
 Kandó-díj Árvai Sándor
  Lamár Krisztián
  Pintácsi Imre
  Lukács József
 Csáki-díj Fülöp Zoltán
 Déri-díj Poppe András
 Urbanek-díj Láng Ernő
 Straub-díj dr. Kiss István
 MEE Életpálya-díj Czövek Barnabás
  Dézsi Gyula
  Varjas István
  Vida György István
 NÍVÓDÍJ Jagasics Szilárd
  dr. Vajda István
  Tóth Zoltán
  Woynárovich András

 

ELEKTROTECHNIKAI NAGYDÍJ

 

Bognár Alajos
 1963-ban kezdte el szakmai tevékenységét, az erősáramú villamosmérnöki oklevél megszerzése után a VEIKI jogelődjénél a VILLENKI-ben. A VEIKI megalakulása után 1964-től a Nagyfeszültségű Laboratóriumban a nagyberendezések üzembehelyezésében és vizsgálati technikák fejlesztésében vett részt. A kialakított méréstechnikák alkalmazásával bekapcsolódott a hazai 400 kV feszültségszint bevezetésébe, a szabadvezetéki és alállomási szigetelőláncok kialakításába és vizsgálatába. Ilyen irányú tevékenysége a 765 kV-os feszültségszint bevezetésénél folytatódott. Kiemelkedő feladata volt a közép- és nagyfeszültségű polimer (kompozit) szigetelők fejlesztése, ez az általa összeállított és a vonatkozó felsőbb szervek által elfogadott célprogram alapján történt, a Villamosipari és Műanyagipari Kutató Intézetek munkatársaival közösen dolgozó, három intézetből összeállított, irányítása alatt álló teamben. A VEIKI Nagyfeszültségű Laboratórium Szigeteléstechnikai Osztályának tudományos osztályvezetője volt 1970- től 1979 végéig. 1980-ban a Villamosipari Kutató Intézet (VKI) Szigeteléstechnikai Főosztályának vezetésére kapott megbízást, tudományos főosztályvezetőként itt dolgozott 1989-ig. Az Intézet adottságai és az általa irányított aktív fejlesztői teamek lehetővé tették a korábban már elkezdett villamos szigetelő és egyéb szigetelési feladatok kísérleti üzemi (pilot plant) szintű megoldását, több esetben szabadalmi alátámasztással. Ez a háttér adta a lehetőséget arra, hogy az e területen dolgozó team a svájci BBC/ABB gyártócsarnokában kompozit szigetelők kísérleti gyártására szolgáló félüzemi gyártóberendezést adott át. Hasonló szintű munkák műszaki-tudományosinformációs hátterét a vonatkozó CIGRE és IEC munkabizottságokban, nemzetközi konferenciákon végzett aktív részvétele teremtette meg. A jó hírnév felkeltette a nemzetközi tőkepiac érdeklődését, 1990-ben a VKI főosztályból, tudományos irányítása alatt – többségi japán tőke bevonásával–  japán–magyar vegyesvállalat – kutató intézet – jött létre: Furukawa Electric Technológiai Intézet (FETI). Ez utóbbi, jelenleg is – a Furukawa Electric nemzetközi kutatóhálózatának tagjaként – többségi japán finanszírozás mellett, kiemelkedő tevékenységet végez. 1995-ben – ismét többségi japán tőke bevonásával – alakult meg a kompozit szigetelők hazai gyártását végző vegyesvállalat. A japán tulajdonos felkérésére, az új cég gyártmányspektrumának és nemzetközi vevőkörének kialakítását végezte, azután is, hogy 2002-ben a menedzsmentből – nyugdíjazás miatt – visszavonult. 2008 év végére a hazai és nemzetközi piacon történő értékesítés elérte a 2 milliárd Ft értéket, ennek kialakításában meghatározó szerepe volt. 2008-ban a szigetelőgyártó kft. 100% magyar tulajdonba került, a szigetelőgyártás Tápiószecsőn, kibővített kapacitással új gyártócsarnokban folytatódik. A kompozit szigetelő gyártás az elmúlt több mint 20 évben mintegy 60-80 szakembernek- dolgozónak nyújt munkalehetőséget. A folyamat abban az időszakban alakult ki, amikor a hazai villamos-energetikai gyártóipar jelentős része megszűnt vagy külföldi irányítás alá kerül. A MEE-nek 1963 óta, pályája kezdetétől fogva tagja. A fentiek szerinti új szigetelő fejlesztési tevékenysége – közel egy évtizeden keresztül – a MEE illetékes munkabizottságának rendszeres programjában szerepelt. Számos publikációjából MEE Nívó díjas is van. Szakmai tevékenységének jelentős része BUDAKO régió tagvállalatok tevékenységéhez kapcsolódik. A BUDAKO és az Egyéni Tagok Szervezetének elnöki feladatát több mint 10 éve látja el.

 


 

BLÁTHY-DÍJ

 

Czövek Zoltán
Munkámat 1975-ben a TITÁSZ-nál kezdtem, majd 1978-tól 12 év tervezőirodai munka következett Debrecenben, a KELETTERV-nél. Kábelhálózati, közvilágítási, épületvillamossági, településfejlesztési energetikai tervezési feladatok után 1990-ben kerültem vissza a tiszántúli áramszolgáltatásba. Későbbi munkaköreim: hálózatfejlesztő, hálózati osztályvezető, műszaki információs projektvezető, hálózati tervezésirányító. A hálózattervezési munkacsoport tagjaként, majd a kisfeszültségű hálózati munkacsoport vezetőjeként dolgoztam az E.ON Hungária műszaki egységesítési projektjében, majd 2006-tól az E.ON Hungária hálózattechnológiai szakreferenseként tevékenykedtem 2012-es visszavonulásomig. Tagja vagyok a Magyar Elektrotechnikai Egyesületnek és a Magyar Mérnöki Kamara Hő- és Villamosenergia Tagozatának.
Legérdekesebb szakmai munkák: Műszaki nyilvántartási projekt vezetése. Hálózattervezés szakmai irányítása a vállalati tervezők kiszervezése után. A Hortobágyi Nemzeti Park első 22 kV-os kábelezési projektjének (70 km) szakmai előkészítése és koordinálása. E.ON konszern szintű műszaki specifikációk kidolgozása a KIF és KÖF szabadvezeték-hálózati elemekre (oszlopok, szigetelők, biztosító aljzatok, túlfesz. korlátozók stb.).
Vezetékhálózatok biztonsági övezetében végzendő gallyazási, fakivágási, nyiladéktisztítási és tereprendezési munkálatok. (EHU műszaki specifikáció.) Gyengeáramú és optikai vezetékrendszerek elhelyezése hálózati tartószerkezeteken. (EHU belső szabályozás.) Középfeszültségű szabadvezeték-hálózatok üzembiztonságának, mechanikai ellenálló képességének javítására és madárbarát kialakításának előkészítésére irányuló munka (függesztett és szigetelt vezetékrendszerek). VÁT-H21 KÖF hálózati típusterv elvi megalapozása, kidolgozásának kezdeményezése.

 


 

KANDÓ-DÍJ

 

Árvai Sándor
 Automatizálási mérnök. 1990-ben végzett a Kecskeméti Főiskola GAMF karán. 1996 óta dolgozik a Nemzeti Közművek Áramhálózati Kft.-nél és jogelőd szervezeteinél. Munkakörei: Kirendeltségi mérnök, Üzemvezető, Üzemmérnökség vezető helyettes, Modulfelelősi csoportvezető. 2015-től Hálózat Hozzáférési Irodavezető. Munkahelyi kitüntetései: Alkotói díj arany fokozat, Nívó díj bronz és ezüst fokozat. 1998 óta a MEE Szegedi szervezetének tagja. 2006 óta vezetőségi tag és küldött. Jelenlegi szervezeti beosztása: Tagnyilvántartó és pénzügyi felelős. A szegedi szervezet éves pénzügyi tervének és az éves pénzügyi beszámoló elkészítésében is közreműködik. Az egyesület által szervezett tanfolyamok lebonyolításában és elszámolásában is részt vesz. MEE-vándorgyűléseken 2014-ben és 2016-ban szakmai előadóként szerepelt. 2015-ben a Szegedi szervezet Egyesületi kiváló munkáért díjban részesült.

 

 

 

Lamár Krisztián
 Villamosmérnöki oklevelét a Kandó Főiskola Automatika Intézetében, majd a Műegyetem Villamos Gépek és Hajtások Tanszékén szerezte. A MEE diplomaterv pályázatának díjazottja. 1999-től a Kandó Főiskola (később Óbudai Egyetem) oktatója, jelenleg adjunktus. Oktatási és szakterülete a programozott ipari irányítástechnika, szűkebb kutatási területe a beágyazott hajtásirányítás.
Oktatói munkába állása óta szívügye a tehetséggondozás. Az általa felkészített hallgatók hétszer nyerték meg az Országos Irányítástechnikai Programozó Versenyt. Nagy meglepetést keltett, amikor 2017-ben egy tisztán lányokból álló háromfős csapatott indított, amelyre azelőtt még soha nem volt példa a verseny történelmében. Konzulensként hatvannál több hallgató tudományos diákköri (TDK) munkáját irányította, közülük többen országos díjazásban is részesültek. Az Óbudai Egyetemen a rektor közvetlen irányításával működő Tehetségtanács titkára, emellett a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Kar TDK felelőse. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács Műszaki Tudományi Szakmai Bizottságának állandó tagja. Kiemelkedő témavezetői és tehetséggondozói tevékenységének elismeréseként 2013- ban az emberi erőforrások miniszterétől Mestertanár Aranyérem kitüntetést vehetett át. Az Óbudai Egyetem hallgatói háromszor adományozták neki az Automatika Intézet legnépszerűbb oktatójának járó Arany Dióda díjat.
2000-től a MEE, 2002-től az IEEE tagja. Utóbbi világszervezet 2011-ben választás útján szenior taggá léptette elő. Ezzel a megtisztelő címmel a közel félmilliós tagságnak csupán nyolc százaléka rendelkezik. A MEE és a EISZ küldöttje. A Felsőoktatási Irányítástechnikai Oktatásmódszertani Egyesület társelnöke. A Magyar Mérnöki Kamarában az Elektrotechnikai Tagozat mellett működő Szakmai Gyakorlat Szakirányúságát Vizsgáló Szakértői Testület tagja.

 

 


Pintácsi Imre
1931. november 10-én született Nagykátán. Műszaki Egyetem erősáramú szakán, villamos gépes tagozaton okleveles villamos mérnökként végzett 1954. október 11-én. Szakmai gyakorlatra az Egyesült Villamos Gépgyárba került, ahol kezdetben üzemmérnökként, majd a Technológiai Osztály vezetőjeként dolgozott. Tevékenysége szorosan kötődött a gyártás folyamatához.
Új utak keresése természetes feladatként jelentkezett. Ez a szemlélet sajátjává vált, s az új iránti érdeklődése nyugdíjazása után sem lankadt. Az egyesületben az NyKKPSz tagjaként előadáson ismertette a centrifugális magnetmotor lehetséges megvalósítását. Ez olyan motor, mely nem igényel külső táplálást. A működtető húzóerőt a forgórészbe kell beépíteni teljesítménytől függően permanens mágnesek formájában. A motornak állórésze nincs, csak forgórésze. Magától nem indul, de indulásra felpörgetve egy kritikus szögsebesség elérése után tartósan forog, s nyomatékkal terhelhető. Permanens mágnesekben rejtett energiát szolgáltat ugyancsak tartósan. Leállás csak akkor következik be, ha saját nyomatékánál nagyobb nyomaték terhelést kap. Melegedés csak a csapágyaknál s ventillációs veszteség miatt van. 2007-ben Liska-díj, 2018-ban Kandódíj kitüntetésben részesült.

 

 

Lukács József

1953-ban született Széphalomban. 1972-ben a miskolci Bláthy Ottó Villamos-energiaipari Technikumban végzett. Azonnal dolgozni kezdett egyetlen munkahelyén, az ÉMÁSZ Vállalat Sárospataki Üzemigazgatóságán. Munka mellett képezte magát folyamatosan. Felsőfokú Energetikus, Energetikai és környezetvédelmi tanácsadó oklevelet, személyi számítógép programozói képesítést szerzett. 1991- ben az első Fogyasztói Tanácsadó és Marketing Iroda megalakításában vett részt, majd 10 éven át vezette azt. Ebben az időszakban országos szakmai kapcsolatrendszert épített ki a villamos-energiaipar akkori szereplőivel. Ezt hasznosította tanácsadói munkájában. Iskolák részére heti rendszerességgel tartott előadást energiatakarékosság és környezetvédelemtémában. Ugyanígy segítette a környező vállalatokat is tanácsadással. 1995-ben levéltári kutatások alapján könyvet szerkesztett „100 éves a közcélú villamosenergia-szolgáltatás a Sárospataki Üzletigazgatóság területén” címmel. 2000-ben a MEE centenáriumára „Bláthy Ottó Titusz emlékére” készített egy kiadványt. 2000-től 2010-ig a régió méréstechnikai szakterület munkairányítójaként dolgozott. Az évek során sok számítógépes alkalmazást készített különböző munkaterületre. Legjelentősebb a „DISZPÉCSER 2001” ELMŰ-ÉMÁSZ 10 régiójára kifejlesztett alkalmazása, amely alapja a ma működő, korszerű munkairányítási rendszernek. Évtizedekig a MEE alapszervezet vezetőségi tagjaként szakmai rendezvények, kiállítások rendezője volt. 2000-ben MEE centenáriumi oklevéllel, 2005-ben Áramszolgáltatásért Emlékéremmel tüntették ki.

 

 

 


 

CSÁKI-DÍJ

 

Fülöp Zoltán
 1991-ben végeztem a BME Villamosmérnöki Karának Mikroelektronika és Technológia Szakán. Első munkahelyem az 1989-ben a Villamosipari Kutatóintézetből alakult EPOS PVI Rt. volt, ahol gyártástechnológus mérnökként kezdtem pályámat 1991 nyarán. Feladataim között szerepelt az elektronikus gyártás dokumentáció, elektronikus gyártásütemezés és készletnyilvántartás létrehozása Novell hálózati multiuseres környezetben dBase és Clipper alapon. A gyártásütemezés és készletgazdálkodás 1993 folyamán indult, amely során a rendszer elvi kialakításán túlmenően a legnagyobb kihívást az emberi tényező, a gondolkodásmód átalakítása okozta. 1994-ben munkahelyet váltottam és mérnök-üzletkötőként a VARTA Hungária Kft. alkalmazásába léptem. Feladatom az iparai akkumulátorok közé sorolt „targonca” vagy másképpen meghajtó akkumulátorok üzletág fejlesztése lett, gyakorlatilag az alapoktól. Ezt a tevékenységet 1995-től mint üzletágvezető folytattam. Számos projektben vettem részt, ahol komplett energiaellátást kellett kivitelezni logisztikai központok sokszor százas nagyságrendű targoncaparkjának. 2006-tól az EnerSys Hungária Kft. helyhezkötött akkumulátorok üzletágvezetője lettem (az EnerSys Hungária a VARTA ipari divízió kivásárlását követően alakult, előzőleg VHB, Hawker Hungária Kft. néven szerepelt). Az értékesítési tevékenységen túlmenően szünetmentes áramellátó és alállomási segédüzemi áramellátó rendszerek kialakításában, kivitelezésében vettem részt. 2010-től az EnerSys Hungária Kft. értékesítési vezetője, 2013-tól ügyvezető igazgatója vagyok.

 

 

 


 

DÉRI-DÍJ

 

Poppe András
 1962-ben született Budapesten. 1986-ban szerzett villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán, híradástechnika szakon. 1996-ban a műszaki tudomány kandidátusa lett és PhD fokozatot szerzett a BME-n. Munkahelyek: 1986-1989: Az MTA TMB tudományos ösztöndíjasa a BME Elektronikus Eszközök Tanszékén. 1989- 1990: Vendég kutató a leuven-i IMEC-ben (Belgium), ahol mozgékonyság modellezéssel foglalkozott fizikai eszközszimuláció számára. Ezzel egyidejűleg posztgraduális tanulmányokat folytatott a Leuveni Katolikus Egyetemen (KUL). 1990–1990 óta a BME Elektronikus Eszközök Tanszékén dolgozik. 1991 és 1994 között MOS tranzisztorok Monte Carlo szimulációjával foglalkozott. 1996 óta egyetemi docens a BME-EET-n. 1997-ben részt vett a MicReD cég megalapításában (jelenleg: Mentor Graphics MAD MicReD Division). 2013 óta az EET tanszékvezetője. Oktató munkája mellett – több hazai és nemzetközi kutatási projekt résztvevője, ill. témavezetője (pl. KÖZLED, ill. EU FW7 Fast2Light, NANOPACK, THERMINATOR, NANOTHERM, EU H2020 Delphi4LED, EuroCPS). Poppe András részt vesz a JEDEC JC15 és a CIE TC2-62 és TC2-64 nemzetközi szabványosítási bizottságok munkájában és vezeti a CIE TC2-84 bizottságot. Publikációs listája több mint 280 tételt tartalmaz, független idézeteinek száma 1100 fölött van.
Publikációs listája: https://vm.mtmt.hu/search/slist.php?AuthorID=10001242

 


 

URBANEK-DÍJ

 

Láng Ernő
 1959-ben született. Moszkvai Energetikai Intézet világítástechnika és fényforrások szakán végzett. MEE- tag 1992 óta, illetve a Világítástechnikai Társaság tagja annak megalakulásától. Több munkahelyen is kamatoztatta tudását: GE Lighting, Holux Világítástechnikai Kft., Prolux Világítástechnikai Kft. Jelenleg a PHILIPS Magyarország Kft.-nél főmérnökként tevékenykedik. Rendszeres és aktív résztvevője a Világítástechnikai Társaság rendezvényeinek. Rendkívül széles körű szakmai ismeretekkel rendelkezik. A hazai világítástechnika egyik legfelkészültebb és legtapasztaltabb szakembere. Erőssége a sportvilágítás tervezése: Videoton Stadion, Zseljeznicar Stadion (Szarajevo), Dinamo Zágráb Stadion, Dugapolje Stadium, Rijeka Sportuszoda (Bazeni Kantrida),Skopje Stadion, Mezőkövesd, Szófia Armeec Arena, Groupama Aréna (2014), Szolnoki Olaj kosárlabdacsarnok, Hajós Alfréd uszoda (2017-es úszó vb).

 

 


 

MEE ÉLETPÁLYA-ELISMERÉS DÍJ

 

Czövek Barnabás
 1942-ben született. Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki végzettséget. Már 1970-től tagja az egyesületünknek. Gyöngyösi Szervezet Titkára 1975-től 2013-ig. Jelenleg is a Gyöngyösi Szervezet vezetőségi tagja. Oktatóként, vizsgaelnökként részt vett a középiskolai intézményekben és felnőttképzésben is. ÉMÁSZ területén részt vett a faluvillamosításban. Több területen üzemeltetési mérnök, kiviteli tervező, szakszolgálati csoportvezető, üzemirányító vezető munkaterületeket töltött be. Több díjjal is elismerték munkásságát: Áramszolgáltatásért érdemérem 1994., Gyöngyös városért érdemérem 1985., 2001-ben MEE Kandó Díj. Mérnökkamarai tagság 1990-től., MEE Felügyelő Bizottsági tag: 2005-től jelenleg is.

 

 

 

 

Dézsi Gyula
 A BME Villamosmérnöki Kar Műszer és Automatika szakán szerzett diplomát 1962-ben. Közvetlen utána 2002-beli nyugdíjazásáig az Országos Mérésügyi Hivatalban dolgozott.1980-tól a Hő- és Optikai osztály vezetője. A laboratórium, majd az osztály szakmai irányítása mellett aktív részvevője egyedi nagypontosságú mérőrendszerek létrehozásának, az országos etalonok fenntartásának, nemzetközi összehasonlító mérésekben való közreműködésnek. Szakterülete a spektroradiometria. A MEE VVT tagja. 1971-től tagja a CIE (Nemzetközi Világítás Technikai Bizottság) Magyar Nemzeti Bizottság 2. Divíziójának, 1995-2012 között annak magyarországi képviselője. Aktív részvevője a CIE több szakterületét érintő technikai bizottság munkájának. 2002-ig Magyarország képviselője a BIPM (Nemzetközi Súly és Mértékügyi Hivatal) keretei között működő CCPR-nak (Fotometriai és Radiometriai Konzultatív Bizottság), valamint az EUROMET fotomeriai és radiometriai bizottságának. 1990-1998 között a Magyar-Amerikai Közös Alapnál elnyert két pályázat alapján 4 alkalommal vendégkutatóként dolgozott a NIST-nél (National Institute of Standards and Technology) . A témák befejeződése után 1999–2010 között a NIST meghívására évente vendégkutatói munkát végzett az OMH tevékenységét közvetlenül érintő témákban, amelyeket a hazai mérésügyben hasznosított. Ennek egyik legjelentősebb eredménye az SI egyik alapegysége, a fényerősség új definíciója szerinti hazai megvalósítása 1992-ben. Az UNIDO megbízásából oktatói munkát végzett az Iráni és a Török Mérésügyi Hivatalban. Szerzője több mint 20 hazai, illetve angol nyelvű publikációnak, előadó több mint 12 hazai, illetve külföldi szimpóziumon, rendezvényen. Jelenleg a NAH (Nemzeti Akkreditálási Hatóság) megbízásából kalibráló laboratóriumok akkreditálásánál minősítői tevékenységet végez.

 

 

Varjas István
 1943-ban született. A pécsi Fémipari vállalatnál autószerelő ipari tanulóként dolgozott, közben Budapesten autógépész üzemmérnöki diplomát szerzett. 1976 óta tagja a MEE Pécsi Szervezetének, napjainkban is segíti a vezetőség munkáját. 39 évig szervezett a tagság számára minden részletre kiterjedően tanulmányutakat, ezekről minden év végén beszámolót szerkesztett, és a tapasztalatait a DÉDUKO-n belül is a helyi szervezőkkel megosztotta. Az Elektrobál szervezőbizottságában 30 éve végzi a szervezési, hangosítási és fotózási feladatokat. A térségünkben megrendezett Elnök-Titkári találkozók, és Vándorgyűlések előkészítését segítette.

 

 

 

 

Vida György István

Született Pécel, 1941.12.03.
Általános iskola után az alábbiakból vizsgáztam:
– Általános villanyszerelő 1959 (Ganz Hajó- és Darugyár, illetve 24. számú Ipari Tan. Intézet) Oklevél: 69/1959. sz.
– Ipari Technikusi Oklevél (Kandó Kálmán Technikum) 72/1966-1967. sz.
– MEE által szervezett „ÉV ellenőrzése” vizsga biz. sz. 1976/75-sz/54 2778. sz.
– ÁEEF. bizottság által Szabványossági felülvizsgálati oklevél: 1977/114-sz/76-2561. sz.
– NIM rendelet alapján Elektrikusi (Villamosműkezelő II.) oklevél: 41/11/1983. sz.
– BM.TOP. I. Villamos Berendezések tűzrendészeti felülvizsgálata 1972/36/76. sz.
– IKM által Középfokozatú Műszaki Ellenőr vizsgát tettem 279/1991. sz.
Munkahelyek: Ganz Hajó- és Darugyár 1959-1967 villanyszerelő, erőátviteli szerelő. 1967-70 a cég tervezőirodáján villamos szerkesztő technikus. 1970-ben a Vízügyi Építő Vállalatnál pályázat útján művezető, majd Elektromos építésvezető voltam 12 évig. (A MEE szervezetben 1970 óta tag vagyok.) 1982-ben Pakson lakást vásároltunk, és ezért odaköltözve az épülő, indítás előtt álló atomerőműbe felvételiztem, itt villamos szerelő, illetve villamos műszaki ellenőr munkakört töltöttem be egészen a 2000. évi nyugdíjazásomig. Életemben csak a villamos szakmát műveltem, és elkötelezett MEE-tag vagyok. A Paksi szervezet vezetőségi tagja vagyok, a Hajó- és Darugyárban (később MHD) Kiváló Dolgozó voltam. A Vízügynél a kétrészes kiváló, és miniszteri dicséretes voltam, az Atomerőműnél kétszeres Kiváló Dolgozó, és miniszteri dicséretes voltam. Az Erőmű Aranygyűrűjét is odaítélték a részemre. A MEEtagságon kívül az EVDSZ-nek vagyok elkötelezett tagja. Jelenleg a FAM-os oktatásban, és villanyszerelő-képzésben veszek részt, igyekszem a szakmai tudást átadni a tanulóknak. A díjat nagyon köszönöm!

 


 

STRAUB-DÍJ


dr. Kiss István
 1995-ben végzett villamosmérnökként a BME-n. Mérnöktanári oklevelét 1998-ban szerezte, szintén a BME-n. 1995-1998 között PhD hallgató, majd tanársegéd a BME Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszékén. Doktori címét (PhD.) 2005- ben szerezte meg. Oktatói munkáját adjunktusként, majd docensként folytatja a három tanszék összevonásával létrehozott Villamos Energetika Tanszéken. 2011-től a Tanszék vezetője. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet, munkabizottság (pl. MSZT MB 810, CIGRÉ WG 4.36) tagja, az EFCE Ipari Elektrosztatika munkabizottság titkára. 2016-ban megkapja az ISESP International Fellow Award elismerést. 1997-től a MEE tagja, amelynek munkáját a Szakmai Tudományos Bizottság titkáraként, illetve az Ipari Elektrosztatika munkabizottság vezetőjeként segíti. Szakterülete az ipari elektrosztatika, nagyfeszültségű technika, villámvédelem.

 

 


 

NÍVÓDÍJ

 

Jagasics Szilárd
 2006-ban a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán erősáramú villamosmérnöki oklevelet szerzett. 2006-tól a Budapesti Műszaki Főiskolán, majd jogutódján, az Óbudai Egyetemen tanársegéd. 2013-tól motortervező a Thyssenkrupp Presta Hungary Kft.- nél. 2018-ban PhD fokozatot szerzett.

 

 

 

 

 

dr. Vajda István
 Erősáramú villamosmérnöki diplomát a BME Villamosmérnöki Karán szerzett 1976-ban. 2013-ig volt a BME Villamos Energetika (korábban: Villamos Gépek, Villamos Gépek és Hajtások) Tanszék munkatársa, 2005-2010 között tanszékvezetője. 1995-ben szerezte meg a műszaki tudományok kandidátusa, ugyanebben az évben a BME-n a PhD fokozatot. 2003-ban habilitált a BME-n, ugyanebben az évben kapta meg az MTA doktora címet. 2004-től egyetemi tanár. 2012-től dolgozik az Óbudai Egyetemen, 2013-tól főállású egyetemi tanár. 2012. július 1 – 2017. június 30. között az Automatika Intézet igazgatója, 2014. január 1 – 2017. október 25. között a KVK dékánja. Az Óbudai Egyetem Doktori és Habilitációs Tanácsának elnöke 2014-2016 között, 2016. január 1-től az Anyagtudományi és Technológiai Doktori Iskola vezetője. MTA köztestületi tag 2004-től, doktor képviselő 2007-2013 között, az MTA MTO Elektrotechnikai Bizottság elnöke 2009-2014 között. 1998-2001 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. 2014-ben Liskadíjat, 2017-ben Szent-Györgyi Albert-díjat és „IEEE HS Service Award” aranymedált kapott. Szakterülete a villamosenergia-átalakítók (villamos gépek) elmélete és tervezése, a villamosenergia- tárolók elmélete és alkalmazásai, a villamos hajtású járművek gépei. Kiemelt kutatási témája a szupravezetők villamosipari alkalmazásai. Létrehozta és működteti az ÓE EKIK Villamosenergia-átalakító rendszerek Tudásközpontot, mely hiánypótló volt az országban. Megalapozta és vezeti az ÓE KVK villamosenergia- átalakítók, -tárolók és irányítástechnika MSc specializációt. Számos hazai és nemzetközi K+F projekt vezetője. Meghatározó szerepet vállalt az országos szintű Elektrotechnikai Egyetemi és Gyártói Műhely létrehozásában és működtetésében. Jelentős a hozzájárulása a szakterület oktatási-kutatási tevékenységének összehangolásához.

 

 

Tóth Zoltán

Budapest IX, 1992. 03. 14.
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai kar BSc – Villamosmérnök MSc – Villamosmérnök
Szakirány Villamos energetika szakirány Villamosenergia-rendszerek főszakirány 
Dolgozat Családi ház villamos energia ellátásának fejlesztése, transzformátor diagnosztika UHF részkisülés méréssel.
Villamosmérnöki Tudományok doktori iskola Végzés 2020.
Téma: A villámvédelem valószínűséggel súlyozott vonzási tér elméletének továbbfejlesztése
Tagságok:
IEEE-tag 2015. decembertől
Magyar Elektrotechnikai Egyesület tag 2013. márciustól
Egyetemi Doktorandusz Képviselet képviselő 2016. novembertől, elnök 2017. szeptembertől CIGRE tag 2018. januártól
Szakmai tapasztalat, díjak, elismerések
– BME TDK 2015 Transzformátor diagnosztika UHF részkisülés méréssel – II. helyezés
– IEEE Student Paper Contest 2015 Hungary – I. helyezés
– MEE Diplomaterv pályázat 2016 – I. díj
– MEKH Diplomaterv pályázat 2016 – III. helyezett
– MEE Nívó díj, 2018
Cikkek, publikációk:
– Google Scholar – https://scholar.google.hu/citations?user=jumAWD4AAAAJ&hl=hu
– MTMT – https://vm.mtmt.hu/search/slist.php?AuthorID=10055384

 

 

Woynárovich András

2008-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen okleveles villamosmérnöki diplomát szerzett. 2007-től a MAVIR Zrt.-nél dolgozik. Betöltött pozíciók: relévédelmi munkatárs, 2015. májustól szakszolgálati mérnök, 2015 decembertől a Szekunder Szakszolgálati Osztály, szakszolgálati vezető mérnöke, feladatai: az átviteli hálózati alállomási védelmes adatgyűjtő rendszerek, IEC 61850-es hálózatok és távvezetéki védelmi jelátviteli kapcsolatok üzembe helyezése, üzemeltetése. A MEE tagja 2010-től. 2013-tól a MEE EISZ vezetőségi tagja. 2010-16 között a BME Villamos Energetika Tanszék Túláramvédelmi laboratóriumi mérésvezetője.