„Legyünk büszkék nagy elődeinkre, azokra a nagy emberekre, akiktől a szakmát tanultuk, és akiknek példáját is örömmel követjük.”

Mély megrendüléssel értesültünk róla, hogy Dr. Berta István, a BME Villamos Energetika Tanszék Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Csoportjának professzor emeritusa, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület volt elnöke (2000-2005 között) 2026. október 25-én délután elhunyt. Itt él bennünk és velünk: gyermekeiben, unokáiban, tanítványaiban, a megújult Nagyfeszültségű Laboratóriumban és mindazokban az eredményekben, amelyek megszületéséhez tudásával és munkájával hozzájárult.

1949. augusztus 22-én született Debrecenben. Itt érettségizett angol tagozaton a KLTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola diákjaként.

Villamosmérnöki oklevelét a BME Villamosmérnöki Karán 1972-ben szerezte erősáramú szakon, automatizálási ágazaton. 1977-ben műszaki doktori címet szerzett. 1988-ban a műszaki tudomány kandidátusa (CSc) lett, 1994-ben PhD-fokozatot szerzett, majd 1995-ben habilitált. A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben a műszaki tudomány doktora (DSc) címet adományozta neki .

1990 és 1993 között a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánhelyettese volt. 1993 és 2001 között a Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Tanszéket vezette. Majd a 2001-ben létrehozott Villamos Energetika Tanszék Nagyfeszültségű Technika és Berendezések Csoportjának vezetője volt 2019-ig. 1996-tól egyetemi tanár, 2019-től professzor emeritus.

Tudományos munkásságának meghatározó területe volt az ipari elektrosztatika, a villámvédelem és az elektromágneses környezetvédelem. Megalapította az Elektrosztatikai Tudományos Iskolát, 1998 és 2019 között vezette a Budapesti Villámvédelmi Iskolát. Az elektrosztatikus porleválasztók fejlesztésével és ipari alkalmazásával a környezetkímélő technológiák elterjedését is szolgálta.

Fontos szerepet vállalt a feszültség alatti munkavégzés egyetemi kutatásának és oktatásának megalapozásában. Alapító tagja volt a 2011-ben létrehozott Dr. Csikós Béla FAM Oktatási Központnak. Munkájában a tudományos kutatás és a biztonságos mérnöki gyakorlat szorosan összekapcsolódott.

Oktatóként magyar és angol nyelvű tantárgyak kidolgozásával és a mérnöktovábbképzésben végzett munkájával formálta szakemberek nemzedékeinek tudását. Tanári öröksége tovább él tanítványai munkájában és abban a tudásban, amelyet ők adnak tovább a következő nemzedékeknek.

Elnyerte a Széchenyi Professzori ösztöndíjat (1997-2001) és egyetemi tevékenységei mellett a Shock Kft. ügyvezetője is volt 2025-ig.

Szakmai-tudományos tevékenységét számos díjjal ismerték el, amelyek közül csak a legfontosabbakat emeljük ki. 2002: „GÁBOR DÉNES DÍJ” (Novofer Alapítvány); 2012: „AWARD OF THE SCIENTIFIC COMMITTEE” International Conference on Lightning Protection (ICLP); 2016: „M. JOHANN HOHLFELD AWARD” of The International Society for Electrostatic Precipitation (ISESP); 2017: „HONORARY CHAIRMAN” European Federation of Chemical Engineering, European Working Party Static Electricity in Industries; 2017: „Verebélÿ DÍJ” Magyar Elektrotechnikai Egyesület; 2018: „ZIELINSZKI SZILÁRD DÍJ” Magyar Mérnöki Kamara; 2025: „Elektrotechnika Nagydíj” Magyar Elektrotechnikai Egyesület; 2026: „MAGYAR ÉRDEMREND tisztikereszt polgári tagozat” állami kitüntetés.

Számos hazai és nemzetközi szakmai és tudományos szervezet vezető tisztségviselője volt, köztük az ICLP tudományos bizottságának és az ISESP vezető testületének tagja. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöki tisztét 2000 és 2005 között töltötte be, 2026-ban az egyesület örökös tagjává választották. Az EFCE ipari elektrosztatikai munkabizottságának elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Tagja volt a Magyar Mérnökakadémiának, az MTA Elektrotechnikai Bizottságának, nevéhez fűződik a Humán Elektrotechnika Alapítvány létrehozása.

Akik ismertük, a tudós és a tanár mellett Pistát is gyászoljuk. Fájdalmas belegondolni, hogy többé nem beszélgethetünk vele, és nem kérhetjük ki a véleményét. Távozásával a szakma és a tanszék is szegényebb lett; nekünk pedig egy olyan ember hiányzik majd, akivel életünk fontos éveit oszthattuk meg.

Generációk tanítómestereként, sokunk példaképeként pótolhatatlan űrt hagy maga után szívünkben. Emlékét megőrizzük és munkásságát folytatjuk, miközben embersége és tartása lebeg majd a szemünk előtt.

Hálával gondolunk rá, megtiszteltetés volt tanítványának lenni, együtt dolgozni vele.

Emléke örökre velünk él.

Forrás: BME